Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

Á. VARGA László: Graefl József (A szolnoki polgári házból a szabolcsi főispáni székbe) • 437

az 1849. január 12-ét követő napokban távozott Pestről. Amikor viszont 1849. március 23-án mégis felbukkant a Képviselőház ülésén, a Ház őt éppen a képviselőségéről lemondottak közé sorolta, majd március 26-án igazoló jelentés tételére utasította. Miután pedig a Graefl által felhozott mentegető okokat április 3-án elégtelennek találta, lemondottnak tekintette, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a Képviselőház megfosztotta őt képviselői mandátumától.

25 Leendő felesége családjáról tudjuk, hogy a Lozsárdi Győrffy család 1755. augusztus 26-án nyert bárói rangot. Rozália apja Sámuel (szül.: 1794. október 14., t 1863. szeptember 25.), édesanyja Széplaki Petrichevicz-Horváth Karolin (szül.: 1804. április 1., f Debrecen, 1874. április 24.). Rozália a 3. gyerek a családban, születési dátumát nem ösmerjük, csak feltételezzük, hogy valamikor 1829 és az 1840-es évek eleje között látta meg a napvilágot. Két testvére közül Károly 1827-ben, Berta pedig 1828-ben született. Az utóbbi férje Gönczruszkai gróf Kornis Zsigmond volt, aki révén Graefl a Kornis-famíliával is rokonságba került. Graefl József 1889-es halálát követően Rozália 1891 nyarán Deréky Gyula fiumei mérnökhöz ment újra nőül, akinek a testvére Deréky Anna, Fadrusz Jánosnak volt a felesége.

26 Házasságuk magtalan volt, sőt örökbe fogadott fiuk, a joghallgató ifjabb Graefl József is meghalt 1878. január 22-én hagymázban, életének 21. évében. (Ifj. Graefl József gyászjelentése.) Közszereplést ezt követően csak 1861-ben, az alkotmányosság ideiglenes visszaállítását követően vállalt ismét rövid időre, amikor is 1861. január 2-án, azt követően, hogy Pest „város előkelőségeiből alakult küldöttség kereste őt fel Tisza-Eszláron, a hol gazdasággal foglalkozott, s felkérte, hogy az általa egykor betöltött főbírói állást ismét elfoglalja, mit ő csak azon feltétel alatt teljesített, hogy ezen tisztéről egy fél év alatt lemondhasson". Feltételeit betartva, főbírói tisztéről még ugyanezen év március 9-én - tehát hamarabb is mint egy fél év - le is mondott.

27 Döntését a közgyűlés sajnálattal ugyan, de tudomásul vette. Ebbéli 25 BEÉR J., 368-370. (366-367. sz. határozat), 384. (918. sz. határozat), 389. (947. sz. határozat), 395. (970. sz. határozat), ül. HML IV-l/a/527/1849. sz. határozat. - Ezt követően az 1849. július 18-ai pótkövetválasztáson a szolnoki kerület választópolgárai két jelölt, Damjanich János és nagy valószínűség szerint a Graefl József rokon, Graefl Ignác közül választhattak. Végül Damjanich János tábornokra 399-en, Graefl Ignácra pedig 27-en voksoltak, s így nagy fölénnyel Damjanichot juttatták képviselői mandátumhoz. (Erre vonatkozóan ld: BEÉR J., 1954. 839., illetve az 1849. július 18-ai követválasztásról felvett jkv-et, mely a szolnoki Damjanich János Múzeumban található, s általunk csak egy xerox-másolata ösmert. 26 GUDENUS János J., 1990. 477-479.; Nyírvidék, 1891. augusztus 16.; Művészeti Lexikon, 1981. 9. 27 BFL. IV-1202/a Pest tanácsának ülésjkv-ei. 1860. XII.-1861.

1. hó. 9-15.; uo. 1861. III. 9.-ei ülés jkv-e 215-216. - A Tiszaeszlárra menő fővárosi küldöttség tagja volt Rottenbiller Lipót, Láng Ignác, Széher Mihály és valószínűleg Pfeffer János is. 442