Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

Á. VARGA László: Graefl József (A szolnoki polgári házból a szabolcsi főispáni székbe) • 437

felkért jogtudókhoz további segítségül csatlakozott a város szülöttje, az akkor már Pesten lakó jogi végzettséggel rendelkező Graefl József n is, mint olyan ember, „aki tehetség és bátorság dolgában messze felettük álV-i. Graefl készséggel engedett a hívó szónak, s harmadmagával elvállalta a szolnoki lakosok védelmét. A földesurak az úriszék összehívását megelőzően Ceglédről és Kőrösről 300 vasas németet rendeltek be Szolnokra, de a petíciót benyújtó városlakók ennek ellenére sem álltak el követelésüktől. Az úriszéki végzés valószínűleg elmarasztaló volt a szolnoki lakosokra, ezért ennek megerősítésére 1837. augusztus 21 és 26 között a megyei törvényszék is ülést tartott Szolnokon, melyen dapsay Dapsy Rafael alispán elnökölt. A törvényszéken Graefl József és ügyvédtársai oly hévvel keltek a szolnoki polgárok védelmére, hogy többszöri megintés után őket is perbe idézték. Mindezek ellenére a perbe fogott 62 szolnoki polgár közül 31 személyt, tehát a felelősségre vontak éppen felét a megyei törvényszék több-kevesebb börtönbüntetéssel sújtotta. A legsúlyosabb ítélet másfél évi, a legenyhébb 24 órás szabadságvesztést jelentett. Ezen kívül 26 főnek - ebből 23-nak a helyszínen történő - deresre húzásáról is rendelkeztek. Az ítélet ellen az ügyvédek óvást tettek, s a végrehajtás felfüggesztését kérték. Azonban mindhiába, sőt a védőügyvédeket karhatalommal el is távolíttatták, s a tizenkét és harminc közötti pálcaütésre ítélteket - köztük 50-60 éves értelmes és tisztes mesterembereket is - a város piacán felállított katonaság asszisztálása és 4-5000 ember jelenléte mellett deresre húzták. A hosszabb szabadságvesztéssel sújtott 17 főt az egri börtönbe szállították, míg a két hét és az egy nap közötti fogva tartásra ítélt 14 főt a helybeli börtönben helyezték el. Ezzel azonban az ügy nem fejeződött be, annak további fejleményeire 51 év távlatából így emlékezett vissza a Nyírvidék cikkírója: Mivel „A három ügyvéd is perbe fogatott, Graeflt saját ügye nem érdekelte annyira, de igazságérzetét annyira bántotta a megye és a földesurak igazságtalan és brutális eljárása, hogy erős lázrohamokba esett, s hozzátartozói komolyan aggódtak miatta. Ha már a meggyalázó botbüntetést nem [is] tudta elhárítani földiéiről, lelkének minden erejével adta magát arra, hogy legalább a hátralev ő büntetés alól feloldhassa [őket]. Míg ezen czélját el nem érte, a rendkívüli testi erejű derék fiatalember csak lézengett, éjjelét [s] nappalát az ügynek áldozá, s csak akkor nyerte vissza testi erejét és kedélyének szeretetreméltóságát, midőn a rabok előtt a börtön ajtait megnyitva látta. Csak ennek bekövetkezte után fordított gondot a saját és perbefogott társainak védelmére, melyet oly sikerrel folytatott, hogy minden felső bíróság őket teljesen felmentette. Nevezetes a fiatal ügyvéd ezen első pere, azért, mert ez volt az önkény és a megyei hatalmas kodások utolsó ténye. Az ellene megindított fiscalis akczió lebonyolítása három 11 Graefl József ekkor 24 éves volt. 439