Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

SZABÓNÉ ÚRI Éva: A tanácsi iratok rendezésének néhány problémája (Eger város példáján) • 399

képzőként való kezelésének kérdése. Elég itt csak arra a problémára utalnunk, hogy a tanácsok fennállásának első hat éve alatt a járási szakigazgatás mennyi szervezeti változáson ment át. A levéltárosoknak van fogalmuk annak a szövevénynek útvesztőiről, amelyet az ipari, kereskedelmi, építési, közlekedési, községgazdálkodási vagy éppen az oktatási, népművelési, egészségügyi, szociálpolitikai szakigazgatás összefonódása, szétválása, alá-, fölérendelése jelent". Nemcsak a járási, hanem a városi tanácsok esetében is felmerült az egyes szakigazgatási szervek, osztályok és csoportok önálló fondképzőként való kezelésének - egyáltalán a tanácsi iratok rendezésének - problémája más levéltárakban is. A Levéltári Szekció 1982. március 9-én a Békés Megyei Levéltár szervezésében regionális tanácskozást tartott „Fondok és állagok kialakítása a tanácsi iratanyagokban" címmel. A tanácskozásról Jároli József által készített összeállítás megjelent a Levéltári Szemle 1982/2-3. számában. A fóreferatumot szentesi tapasztalatai alapján Takács Edit tartotta. A szentesi levéltár megoldási kísérlete a Csongrádi Városi Tanács 1981. évi új módon való rendezésében öltött testet. A rendezés előtt konzultáltak a Heves Megyei Levéltár igazgatójával, Kovács Bélával, a Hajdú-Bihar Megyei és a Nógrád Megyei Levéltár igazgatóival, valamint dr. Szabó Ferenccel, a Csongrád Megyei Levéltár szakfelügyelőjével. A konzultációk és az akkor fellelhető szakirodalom alapján az új helyi tanácsi fond felállításakor az alábbi elméleti - alapelveknek is tekinthető megoldásokból indultak ki: „LA levéltári anyag feldolgozásában a legfontosabb az anyag helyes szétválasztása, a jó tagolódás elérése, az anyag kezelhetőségének biztosítása, a tudományos és gyakorlati igények minél tökéletesebb kielégítése. / 2. Az azonos típusú irategyütteseket (rokon fondokat) nemcsak érdemes, de szükséges is csoportosítani, összevonni, mert ezzel egyrészt az anyag egységessé, áttekinthetőbbé válik, másrészt a közös problémákat így csak egyszer kell megoldani. 3. A levéltári anyag rendezésének azt az alapelvét, mely szerint a feldolgozás célja az iratanyagban megállapítható fondok lehető legteljesebb kibontása és elkülönítése, nem tartjuk abszolút érvényűnek. Ez ugyanis az anyag atomizálásának veszélyével jár, ami pedig megnehezíti a kezelést, akadályozza a kutatást, apró, gyakran csonka fondok, állagok áttekinthetetlen halmazát hozza létre. 4. Fond alatt - a klasszikus megfogalmazásnak megfelelően - a valamely szerv vagy személy működése során hozzá érkező vagy nála keletkező és rendeltetésszerűen nála maradó iratok összességét értjük. Szerv alatt azonban nem egyszerűen a bármely korban működött önálló ügykezeléssel rendelkezett állami, társadalmi, igazgatási, kulturális stb. feladatokat ellátó hatóságot, hivatalt, intézményt stb. értjük. Véleményünk szerint az önálló ügykezelés szüksé2 SCHNEIDER M., 1973. 30. 400