Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

KRISTON Vizi József: „Karácsonyéji álmok” avagy: a Don-kanyari pusztulás előérzete egy népies füzetben • 317

Ha a földön minden elhagya Ott áll mellettetek a Remény angyala. Uj erőt öntök majd belétek Szép célt tűzök elibétek. Teremtő Atyánk akarja azt 0 küldi e végső vigaszt. (Kis szünet.) Ádám: (Feláll) Volt társam, te szép angyalka, Szenvedőknek szent vigasza, Egyet kérnék még az Úrtól: Utolsót, útravalóul: Csak még egyszer szép angyalkám, Szent Fölségét megláthatnám. A remény angyala: (Tagadólag int.) Elfödi, a bün őt tőled, kívánságod ne említsed. (Eltűnik, ismét sötétség. Függöny) DL KÉP (A szin lehet az előbbi, a háttér üres, egy tőke, vagy asztal, rajta kenyér, kancsó, egy nagy kés, a tőke vagy asztal mellett egy kis tőke ülőhelynek) Ábrahám: (a kis tőkén ülve, az asztalon vagy nagy tőkére könyökölve) Elrejtvék utaid mindeneknek Atyja, S mily gyarló, mily véges néped gondolatja. Te, ki a csillagok fölött uralkodói, Szent akaratodnak a mindenség hódol. Próbára tevéd ma érdemetlen szolgád; Hűségem jutalma, az lesz, — amint mondád: »Mivel te Ábrahám, egyetlen fiadat Mórion hegyére felvezetted magad; Hogy parancsom szerint, amint én óhajtom, Feláldozzad nékem a szent tüzoltáron, ígéretet teszek, hogy nemzetségedből Születik az ige, szeplőtelen Szűztől. Téged nagy nemzetség törzsatyjával teszlesz, Holtom után pedig kegyelmembe veszlek." Szerelmes szent Atyánk, csillagok királya, Gyarló teremtményid kegyelmes birája Köszönöm jóságod, hála tellett szivvel Lelkemből eredő hő gerjedelemmel. Oh bár már láthatnám világ megváltását, Oh bár szemlélhetném annak Megváltóját (Elalszik. Függöny.) 329