Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

BÁN Péter: A Heves és Külső-Szolnok megyei püspöki falvak válaszai a kilenc úrbéri kérdőpontra 1770 • 9

határunkban marháinknak számára jó lefolyó vizeink, melyen helységünkben malmunk is vagyon. Ismét abban is szükségeinkben nem kevéssé segíttetünk, hogy Gyöngyös és Eger városai hozzánk közel lévén, minden gabonáinkat és egyéb javainkat, melyet Isten áldásából fáradtságunk által beveszünk, mindazokat könnyű fáradozással eladhatjuk s pénzre fordíthatjuk. Ellenben pedig abban vagyon fogyatkozásaink, hogy határunkban sem faizás, sem pedig nádolás nincsen. 5. Vagyon földjeink egész házhely után három nyomásban 8 darabból állók, az melyek mind az három nyomásban lévők 36 hold földeket tevén, vesznek magukba 72 pozsonyi mérőt. Rétjeink pedig három darabban lévén, rajta 4 szekér szénát, sarjút pedig csak némely időben kaszálunk. 6. Minemű és hány napi, úgy hány marhával robotáztunk eddig az méltóságos földesuraságnak, mindazok az feljebb beadott contractusunkból, úgy nemkülönben itten sub littera B nékünk kiadott robotbéli tabellánkból nyilvánságosan kitetszenek, mely napi számokba az jövés és menés ezen esztendőben kezdettek computuskor beléje imputáltatott. A B jelzésű melléklet szerint Füzesabony jobbágysága oly módon élt az Eszterházy püspök által 1768-ban a falvaknak adott robotválasztási lehetőséggel - mely szerint maguk dönthettek a pénzre váltás, illetve a természetbeni munkateljesítés között -, hogy 1769 januárjától „az egész helység lakosai végzéséből robotára akarnak lenni". Ennek alapján a földesúr előírta, hogy az egész telkes jobbágyok 6, a fél telkesek 4, az VA telkesek 2 marhával, a nyolcadrészt birtoklók és a zsellérek „gyalogul szolgálni tartoznak". Az egész telekre számított évi 17 hét igás +12 nap kézi robotos időkeretet (melyet az 1767-es contractus határozott meg) negyedéves megoszlásban vetették ki és számolták el, s a nem teljesített napokat pénzben hajtották be az uradalmi tisztek: egy gyalog napszám ára 10 dénár, egy két marhásé 15, egy négy marhásé 30, egy hat marhásé 45 dénár volt. „De az napszámot is etetés és ebéd idején kívül tartozik ki-ki robota napján nyári nap 12 órával, téli nap pedig 10 órával tölteni valóságos munkálással." Az elmulasztott órákat szintén pénzértékben rótták ki a jobbágyságra (gyalogra: 1, két marha esetén 1,5, négy marhánál 3, hat marhánál 4,5 dénárt). 7. Az kilenced dézsmát mindekkoráig 1764-ik esztendőtől fogvást az méltóságos földesuraságnak kiadtuk mindenféle termett gabonából, úgymint búzából, árpából, zabból, bárányból, méhből. Az több aprólékos termésekből pediglen és victualiakból esendő dézsmát, valamint az contractusunk is megbizonyítja, pénzül fizettük meg. De ezeken kívül más adományokat és ajándékokat kötelességből avagy contractusból sem pénzül, sem természetiben nem adtunk, sem rajtunk senki nem vett. 8. Minthogy ezen helység semminemű appertinentiában nem volt házhelyekre kiosztva ennek előtte, azért most is, ámbár [már] ki légyen osztva, mégis mindazáltal helységünkben semmi olyas puszta házhelyeket lenni nem tudunk. 9. Mink mindnyájan szabad menetelű jobbágyok vagyunk. (1770. júliusi.) 20