Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)
B. HUSZÁR Éva: Heves megye elpusztult falvai • 189
(meanderek) homorú és domború oldalán is falvak sorakoznak a Közép-Tisza vidékén. Nagy a falusűrüség az Ős-Tarna (Kis/Holt-Tarna) megyei alsó folyása mentén, valamint Gyöngyöspatától K-re. Itt a megyében az átlagos 3 kmenkénti falusűrüség mutatkozik meg 16 (leszámítva a hegyvidéki és ingoványos területeket). Nem feledkezünk meg arról, hogy nincsenek ismereteink a Heves megyében valaha volt falvak teljes köréről. A forrásokból ez idáig nem ismertük meg a megye 10-11 évszázad alatti teljes településnévsorát. 4. Ismeretes, hogy a természetföldrajzi adottságok és a megtelepülés összefüggnek. A Heves megyei elpusztult falvak döntő többsége víz mellé, egy részük vizek összefolyásánál települt. Kisebb a számuk folyóvíz nélküli, ún. kutas falvaknak. Nem ismeretlen a Kárpát-medencében sem, hogy egy-egy településnek kutakból biztosították vízszükségletét (pl.: avar kutak). Megyénkben a feltételezhetően kutas falvak száma nem sok, viszont Iklad, Csász valószínűleg, Kőkút, Kútos biztosan ilyen falvak voltak. Vizsgálódásaink eredményeként leszűrhető, hogy az elpusztult falvak döntő többsége az erdős-sztyepp síksági- és a dombsági tájakon települt. A megyében található alacsonyhegységi tájakra az elpusztult falvak csupán 2,1 % települt. Igazolva látjuk tehát azt az országos tendenciát, miszerint a 200 m tengerszint feletti magasságú területeket a honfoglalók, majd az azt követő egymásfél évszázadban elődeink gyéren telepítették be. 5. Alapkérdés egy terület településviszonyainak elemzése során a természetföldrajzi környezet adott korból való ismerete. Meghatározó ebben a vonatkozásban a vízrajz rekonstruálása. Az ősvízrajzi állapotokat a megye több területén tisztázni lehetett, de távolról sem kielégítően. Elégségesen ezeket a vonatkozásokat csak Heves megye DK-i részén ismerhettük meg Miké Károly ősvízrajzi rekonstrukciója segítségével. A Szabó János Győző által írt a mai napig alapmunkának számító, az Árpád-kori falu és temetője Sarud határában c. kitűnő tanulmány történeti földrajzi képe sok ponton hibás, melyben viszont a szerző vétlen! Le is írja, hogy a XVIII. századi vízrajzi képet vette alapul a megye DK-i részén lévő falvak elhelyezéséhez. 17 A munka elkészülte óta (1974) a kutatási eredmények sok újat hoztak, többek között az ősvízrajz rekonstruálása terén. 18 Szabó János Győző leírja, hogy a falvak a megye DK-i részén a XIV-XV. században megritkultak, mely csak részben tudható be a tatárjárás pusztításainak. Okát a gazdasági-társadalmi fejlődésben és a népesség tömörülésének ezen a területen is megnyilvánuló folyamataiban látta. 19 Az biztos, hogy ezekből a településpusztulásokból, a falvak elnéptelenedéséből nem kevés írható a SZABÓ J. Gy., 1974. 48. SZABÓ J.GY. 1974.26. Lásd: MIKÉ K., 1991. SZABÓ J. Gy., 1974. 26. 193
