Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

HORVÁTH László: Vámosgyörki egyházfiak (papok • kántorok • harangozók) • 161

egységes egyházi adót vetettek ki, családonként évi 48 Ft-ot, de ez az elnyomorodott egyházfiak helyzetén alig változtatott. A helyi egyházi adóból az egyházközségi személyzet havi fíxfizetést kapott ekkortól, Sumi plébános például havi 400 Ft-ot (és az állami segélyt), a kántor havi 500 Ft, a harangozó havi 300 Ft összeget. A gazdasági ellehetetlenülés mellett sok más törekvés hátráltatta az egyházi életet. 1949 őszétől kezdve a hitoktatás fakultatív lett,

47 sőt a következő években hatalmas politikai és felvilágosító" kampányokat élt meg a falu a hitoktatásra való beíratás ellen. Legjelentősebb lelki esemény vezetése alatt az 1949 novemberében a jezsuita atyák által tartott 8 napos misszió volt. Ez már nem lehetett tömegünnepség, de az egyéni hit fellángolása igen. A templombelső berendezésében is történt néhány változás. 1949-ben készült el a zárt gyóntatószék, 1951-ben Kis Szent Teréz, 1952-ben a Megkötözött Jézus és a Fájdalmas Szűz szobrát kapta a templom. A plébánost veseműtétje után a következő káplánok segítették: Bánlaki Imre, Szarvas József, Rédai János, Bárányi Sándor, Csányi György, Kóródi György, Máté György. Lengyel István (1901-1960) Tiszaeszláron született, pappá szentelték 1927-ben. Káplán volt előbb Szendrőn, majd 1929-ben Törökszentmiklóson. Plébános lett 1931-től Borsodszemerén, később ennek filiájában, Egerfarmoson. 1945 augusztusától plébános Poroszlón, s innen érkezve, a vámosgyörki állást 1956 szeptemberében foglalta el. 1959 karácsonyán címzetes esperesnek nevezték ki. Itt is halt meg 1960. július 10-én. Egy sírban fekszik a templomépítő Csaudáry plébánossal, ennek vaskoporsója felett. Vámosgyörki munkálkodását végig hátráltatta, hogy már betegen érkezett hozzánk. A szervezetén lassan teljesen elburjánzott a rákos daganat. Előző szolgálati helyén, Poroszlón a kulákadók, a beszolgáltatások miatt még a bútorait is el kellett adnia. Itt csak a konyhafelszerelése s egy szobabútora volt, a plébánialak 3 utcai szobája kongott az ürességtől.

48 Súlyos betegsége ellenére mégis sokat és eredményesen munkálkodott. 1956 forradalma után, decembertől az összes gyermek járt ismét hittanra, s ő tanította őket. Minden osztály kapott heti 2 hittanórát. Csak a VII. és VIII. osztályt vonta egy csoportba. Az 1957/58. tanévben ismét be kellett külön íratni a gyermekeket a hittanra, s az esetleges retorziók, hátrányok félelme miatt ekkor már csak a felét íratták be. 1958-ban kezdte el a torony omladozó vakolatának felújítását. Ez a munka nem volt elodázható, életveszélyesen hullottak a hívek Erről ugyan bizakodva írta akkor Sumi a História Domusban: „Dicséretére legyen mondva a vámosgyörki híveknek, hogy a hitoktatásban minden szülő részesíteni kívánta gyermekét". Helyettesei is kölcsönkért heverőn aludtak, mert egyszerűen nem volt két fekvőhelye. 176