Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére (Eger, 2002)

FODOR László: Gyöngyösön a ferences rendház K-i épületszárnyában végzett régészeti kutatások fontosabb eredményei • 105

A toronytól továbbmenve mielőtt ráfordulnánk a K-i középfolyosóra, szembetűnik az udvar felőli fal kettős tégla-hevederíve, amely a folyosófalra és az udvari emeleti falra is rátámaszt. Ezen az oldalon még néhányszor találkozunk ezzel az építési megoldással, de a folyosó vége felé ezt már nem alkalmazzák. A kettős heveder megerősítés a folyosó felől egy arra merőleges terméskő ívtagra támaszkodik, amelyet a káptalanterem sarkához kötöttek. Az innen K-re kiinduló, feltehetően középkori falszerkezet maggal rendelkező falszakasz is elszenvedett néhány olyan sérülést, amelybe egyszerűen belerokkant. Erre utalnak a helyenként jól látható repedések. A megfigyelt repedés is bizonyíték arra, hogy a K-i falat a barokk időkben igen erősre kellett alapozni ahhoz, hogy ekkora feszítő oldalnyomást el tudjon bírni. Szakértői vélemény szerint ezért vélhetően csak az alapfalmagban maradhattak meg középkori szerkezetek. A folyosón a toronytól kezdetben kelheimi padlólapokat találunk, majd újkori cementlappal folytatódik a burkolat, de a tégla-hevedernél a cementlap alatt néhány múlt századi vörös téglapadlót is megfigyeltünk. Az emeleti folyosó K-i és Ny-i oldalánál egy-két helyen még megmaradtak a XIX. század elején átalakított kőkeretes fütőnyílások. E nyílásokat több helyen ma is alkalmazzák a fűtésrendszer tartozékaként. A késői nagyarányú átalakítások során sok esetben a régi vakolatot megtartották. Csákánnyal feldurvítva egyszerűen rávakoltak. Egy-egy cellában a K-i külső szárnyban megfigyeltünk és dokumentáltunk olyan átalakításokat, amelyek nem mindig a szakszerűségre utalnak. Például az egyik boltozati vállat kivésték, majd újra pótolták, ezzel jelentősen gyengítve annak tartását. Falszerkezet vakolatfelületén kutatásunk során több helyütt megfigyelhettünk több rétegű meszeléssorozatokat. Nem tartozik ugyan jelenlegi kutatási területünkhöz, mivel már korábban ezt az OMvH szakemberei értékelték, de az É-i szárny területén is voltak kisebb említésre méltó megfigyeléseink. így a refektórium konyha melletti díszes, tagozatos, kőkeretes ajtajának küszöbköve alatt olyan vakolt és meszelt felület található, amely alapján feltételezzük, hogy az itt lévő folyosó szintjét később kissé megemelték. A terméskőpadozat előtt még lennie kellett itt egy korábbi padlószintnek, ami a küszöbkő alatti vakolt felülethez tartozhatott, vagy az is lehet, hogy a küszöbkövet építették később ide. A padozat szintje nem lehetett sokkal mélyebb, mivel a metszeten is jól látható, hogy a küszöbkővel együtt mindössze 28 cm az eleven barna föld feletti bolygatás, és ebben már a padozatkő vastagsága is benne van. Az ÉNy-i sarokhelyiségben a kiviteli munkákhoz tárolt építőanyag alatt a vékony, elöregedett öntött beton, a műkőpadló beszakadt, s így szabaddá vált a laza betöltésben az egykori elszedett terméskő pincekapu, valamint az ahhoz tartozó épített téglaboltozatos előtér részlete. A boltozott, nagyobb belső terű helyiségről megállapítottuk, hogy egykor borház, pincegádor lehetett. (Lásd: 4. rajz.) 114