Csiffáry Gergely - B. Huszár Éva: Heves megye II. József-kori katonai leírása 1783-1785 (Eger, 1999)
A FORRÁS FÖLDRAJZI ELEMZÉSE
a hegy- és síkvidék vízhálózatának kontrasztja, a Zagyva, Tarna, Laskó, Eger vízgyűjtő területe. A mocsaras és lefolyástalan területek - melyek a XVIII. században különösen a megye déli, délkeleti területeit jellemezték - még csatornázatlanok. Különösen a Teleki víz/Hanyi ér lefolyástalansága szembetűnő a megye délkeleti területén, melynek vize el sem érte a Tiszát, elveszik az akkor még 10-20-40-60 km szélességű ártéri terület mocsárvilágában. A nem szabályozott Zagyvát, Hatvan alatt kísérték, elsősorban a bal parton kiterjedt mocsarak. Az országleírás szövege szerint a Galga a Zagyvával Boldognál folyik össze (ma Jászfényszaru alatt). Vámosgyörk és Adács között a Árok/Gyöngyös patak, valamint a Külső Mérges patak által közrefogott terület mocsaras. A Tarnának a Csörsz árokba terelt szakaszát is jelentős területen mocsár kíséri, a Sári/Bene patak és Tarnóca torkolatánál, valamint a Holt/Kis Tarna tarnazsadányi leágazásánál. Feltűnő, hogy mindezen területek a Csörsz árok azon szakaszán vannak, melybe valószínűleg beleterelték a III. században a Tárnát. Kérdés, hogy a meglévő mocsarat tették-e hajózhatóvá a Csörsz árok átvezetésével, vagy az után vált a terület lefolyástalanná? A Tisza mentén Pély, Tarnaszentmiklós, Tiszanána, Sarud, Poroszló azok a települések, melyek az állandóan vízzel borított ártér szélét kijelölik. Ezen a területen belül csak Kisköre és Tiszahalász falvak települtek meg, mindkettő halásztelepülés volt, illetve az ártéri gazdálkodás színtere. Rétek Hadi szempontból nagyon fontos volt tudni a rétek, legelők, kaszálók fellelhetőségét, nagyságát, állapotát, a széna tárolási lehetőségeit. Részben a járhatóság, részben a széna kaszálása és szállíthatósága miatt tudni kellett, mely vidékek legelője, rétje vizes, ingoványos (áradáskor, esőzés után). Gyalogszerrel és szekérrel járható rétet, legelőt különböztet meg az országleírás. 7 9 Ehhez hozzátesszük, hogy a szekér súlya szerint is minősítették a réteken, legelőkön átvezető utakat könnyű- vagy nehézszekerek számára. A mocsarak állat- és növényvilága élelmiszerforrásként, épületanyagként, tüzelőként (nád) és kosárfonásra (káka) szolgálté" Az országleírásban a rétek jellemzésére található adatokat a megye fontosabb vízfolyásai (nagyságrendben), egyéb folyóvizei (ábécé rendben) és a lefolyástalan területek mentén csoportosítottuk. A Nagy-Tisza mentén Poroszlónál, Tiszahalásznál és Kiskörénél a rétek állandóan ingoványosak, sohasem száradnak ki, mindig járhatatlanok. A Kis-Tiszát kísérő rétek Sarudnál állandóan ingoványosak, csak könnyű szekérrel járhatók. A Zagyva mentén Apcnál, Zagyvaszántónál a rétek többnyire mocsarasak, Lőrincinél nyáron szárazak. Hatvannál és Boldognál a völgybeli rétek soha nem száradnak ki teljesen. A Tarna közelében Istenmezején, Erdőkövesden a völgy, Pétervásáránál a patak mente nagyon ingoványos. Szajlánál a Tárnát nagy mocsarak kísérik, melyek sohasem száradnak ki. Terpest is a Tarna teszi mocsarassá. Síroknál és Tarnaszentmáriánál mocsarasak a Tarna menti rétek. Verpelétnél a rétek ingoványosak. Feldebrőn, Aldebrőn szintén az ingoványosságot említik, Kompoltnál, Kápolnán esőzés idején jellemző a rétekre a mocsarasság. Kálnál a patak mente kissé mocsaras, a Tárnától távol viszont szárazak a rétek. Tarnazsadánynál a rétek esős időben mocsarasak. A Parádi-Tarnánál (az országleírásban Tarna) nyáron szárazak a rétek Recsknél, a helységen belül viszont sok a mocsaras hely. A Laskó menti rétek Bátornál állandóan, Egerbaktán esőzéskor mocsarasak. Pusztaszikszó rétjei nagyon mocsarasak és ingoványosak, Füzesabonyban, Mezőtárkánynál csak esőzéskor. 7 9 EPERJESSY K. 1961. 530. 8 0 EPERJESSY K. 1961.531. 31
