Kondorné Látkóczki Erzsébet: Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban (Eger, 1997)
Jegyzetek • 113
99 100 84 A báni dénárok használatáról az egri püspökség területén ez az egyetlen adat. Vö. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet. Budapest, 1991 2 . 344-345. 85 A névalak lehet íráshiba eredménye, vagy a magyar névváltozattal keveredik. ' Kiegészítések a HML XII-1/54 jelzetű hiteleshelyi protokollumában található másolat szerint. Nagyböjt mmásodik vasárnapja. 88 Szó szerint: törvények doktora, a középkorban általában 'római jogi doktor' a jelentése, megkülönböztetést jelölve a kánonjog doktoraitól.. Helyesen: Katha. Május 15. Adverbium (Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest, 1881. 1611. proviso 2.) A magyar mondatba határozóként nem illeszkedik. Szabatosan: apud basilicam maiorem Sancte Marié. A szó fölé húzott szaggatott vonal jelzi a másoló kételkedését. A kifejezés szokatlan ugyan, de megáll. Az egyház és a hívek viszonyát az anya és gyermeke közötti kapcsolattal párhuzamba állító gondolat költőisége elveszik ebben a földhözragadt fogalmazású mondatban. A fenti kiegészítéseknek a helyességét alátámasztja a protokollum szövege (HML XII-1/54), hiszen az oda történt bemásolás idején az oklevélből a sérült terület peremén bizonyára teljesebb szöveg volt olvasható. Mellette szól még, hogy így a sorok hosszúsága a pergamenen az előzőekkel arányos lesz. Az eredetiben a végződést rövidítő jel hiányában csak 'Steph' olvasható. A kiegészítések részben a HML XII-1/54 jelzetű protokollumban lévő másolat szerint, részben a nyomtatásban megjelent rekonstruált szövegből valók, részben pedig az oklevelek, főképp a káptalaniak állandó kifejezései. Ez az oklevél nem maradt fenn. A ME. 904. (kelt 1291-ben - lásd 43. szám) és a ME. 527. (kelt 1292-ben - lásd 48. szám) alapján biztosan Egidius volt az ungi főesperes. A többi kiegészítés értelemszerű. Szabatosan: prefati. — Az egész oklevél írásképe és helyesírása feltűnően eltér a káptalan eddigi irataitól. A scriptor a legteljesebb tömörségre és takarékosságra törekszik, csaknem minden szót rövidít, sűrű, apró betűkkel ír. Kedveli a szókezdő nagybetűket, az egybeírásokat, a ph, th betűkapcsolatokat. Elég pontatlan a ragozásban, egyeztetésben, szószerkezetek alkotásában. Külön sajátossága a magyar szavak írásában a sok kettőzött magánhangzó. Ebből az ejtés hosszú vagy rövid voltára nem következtethetünk (Ozlaar, naar, de Hevyotu). A sajátosságok egyik lehetséges magyarázata, hogy az oklevelet a felek maguk készítették és a káptalan csak hitelesítette, vagy a palkonyaiak és polgáriak közt 1489-ben támadt nézeteltéréskor „keletkezett". Helyesen: ipsum. In + ablativus előfordul dativus commodi értelemben. Helyesen: eundem. Szabályosan: concambio. Helyesen: mete terree. Ehelyett: currere. Helyesen: filii. Helyesen: capitales. Helyesen: transit. Helyesen: transit. Helyesen: ipsum fluvium Tysscia(m). Helyesen: mete terree. Helyesen: mete terree. Helyesen: terreas. Helyesen: currendo. Helyesen: capitales. Helyesen: de eadem. Helyesen: mete terree. Helyesen: litum fluvii. Értsd: A tizedrészig égetett finom ezüst értékéhez viszonyítva kiszámított megfelelő mennyiségű egyéb (kevésbé finom) ezüstben. 121 Vö. ME. 774. (Itt: 40. számú oklevél.) 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 116
