Syllabus latino–hungaricus (Eger, 1990)

Bevezetés

3 BEVEZETÉS A Syllabus elsősorban latinul tudók számára készült szógyűjtemény. Összeállításával az volt a célunk, hogy zömében olyan szavakat gyűjtsünk össze, amelyek a 17-19. századi iratokban gyakrabban előfordulnak és a modern szótárakban sok esetben nem találjuk meg ezeket. Ezért elsősorban a régebbi szótárakból válogattuk össze a szavakat, és magyar jelentéseik közül sokszor az archaikusabbat adjuk meg. Ortográfia A latin szavak leírására a hagyományos 21 betűs latin ábécét használtuk. Idegen, főleg görög eredetű szavakban megtartottuk az y-t és a z-t. Az i consonanst a j betűvel jelöltük, a múlt századi gyakorlatnak és a kiejtésnek megfelelően. Egyebekben a modern kiadások gyakorlatát követtük: megtartottuk a diphtongusokat, a mássalhangzócsoportokat, a gu, qu, su és li hangcsoportokat. Nagy kezdőbetűvel írtuk a tulajdonneveket és a tulajdonnévből képzett mellékneveket, határozószókat. A magánhangzók hosszúságát és a hangsúlyt nem jelöltük. Alaktan A szótárakban általánosan használt alaktani megjegyzéseket elhagytuk, abból a meggondolásból, hogy a Syllabust nem kezdők fogják használni. A szavak alapalakjukban szerepelnek: a főnevek singularis nominativusban, a melléknevek ugyanezen esetben, hímnemben, mivel legtöbbször ezek az alakok megadják a szükséges tudnivalókat a declináláshoz. Az igéket infinitivusban adtuk meg, mivel a tőhangzót ez tartalmazza. A hosszú c tövet külön jelöltük (6). Az igék egy része magyar igei személyraggal is megtalálható. Ezeket csak azért vettük fel, mert bizonyos korban gyakran találkozunk ilyen, latin tőből való, magyar toldalékkal ellátott szavakkal magyar szövegkörnyezetben. Jelentéskülönbség a latin és magyar toldalékú változatok közt nincsen, legfeljebb stilisztikai értékük más. Rendezés A szóanyag rendezésekor elsődleges szempont volt minél könyebbé tenni a Syllabus használatát. A szavak sorrendjét természetesen az ábécé adja meg, kérdéses azonban, hogy a több szóból álló kifejezéseket melyik szavuk kezdőbetűje alapján soroljuk be, különösen mivel ezeknek a szószerkezeteknek változó a szórendjük. Ezért esetenként önkényesen alakítottuk ki az alkalmi szószerkezetek rendjét a bennük foglalt grammatikai viszonyok alapján: a fölérendelt szó a szerkezet élére került, az alárendelt pedig követi ezt. Több alárendelt szó esetén az alárendelt tagok között fellelhető grammatikai vagy logikai viszonyokat juttattuk érvényre (

visitalio canonica, agere gratias, judex Ordinarius nobilium). Tehát a szószerkezeti alaptagok szerint soroltuk ábécébe ezeket a kifejezéseket, mi-