Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
- lo 29 VLA erőteljesen növelte a malmok teljesítményét a felülcsapó — a nehézségi erőt is kamatoztató — vizikerék megjelenése, alkalmazási körük pedig kiterjedt a papírgyártásra, lőpo r őrlésére, majd hatalmas bányaszivattyúk, felvonók működtetésére, így csatlakozott a vizikerék a manufaktur a-korszakhoz, de annak továbbra is egyetlen elterjedt gépi szerkezete maradt, Qrnek folytán növekvő aránytalanság jött létre a nem gépesített munkaformákkal; a kohásza tra' a kovácsmesterséggel, a kallózásnak a fonással és a szövéssel, A következő lépésnek elkerülhetetlenül a munkagépek megjelenésének kellett lennie / sz erszámgépe k. fonógép, szövőgé p stb,/, aminek — előzmények utáni — ipari forradalmi megvalósulása viszont a maga újabb vonzóerejével már a vízikereket kiszorító gőzgé phez kaposolódott, VLAC H: Eredetileg a keltá kat illető elnevezés, amelyet a germán és szláv népek használtak rájuk, A feudális Magyarországon kettős értelemben terjedt el: 1, Olá h, román. Az a romanizált thrák-illir eredetű etnikum, amely a DK-Balkánról a VIII-IX. században rajzott szét. Jelentős csoportjaik igy érték el looo körül az Al-Dunát, majd a Szörényi bánsá g és Havasalföl d után 12oo körül a Kárpátok havasi legelőit. Döntően a pásztorkodó elemeik mellett a XIV-XV. században, a török időkben, majd a XVIII, században egyre nagyobb számú román /rumuny/ földműves telepek is létrejöttek -- főként Erdél vben és a Partiu mban. A spontán vándormozgalmat a magyar királyok határvédő célzatú telepitése is elősegítette, A középkori vlach területek az autonóm önkormányza ti kezdeményeket /fogarasi, hátszegi, hunyadi kerületek, Kővár-vidék/ a későbbiekben nem tudták megerősíteni; vajdáik, kené zeik, bojá£jaik /boér/, azaz a telepitésvezetőkből lett közigazgatási-katonai vezetőik beolvadtak az erdélyi magyar nemessé gbe, így a köznépi lakosság adózási kiváltságai nem rendi privilégiumo k, hanem a pásztorkodó életformából fakadó specifikus földesúri szolgáltatások voltak /lásd alábbi/.
