Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

O

OBSZ - 682 ­látozzák, a vitaidőt pedig meghosszabbítják, a név szerin­ti szavazást csak a kérelmezők többségének kérése esetén rendelik el. Az obstrukció első ismertebb jelenségei már a XVIII, század második felében az angol országgyűlésekben fellel­hetők voltak, a XIX, században és a XX, század elején pe­dig majdnem minden parlamentben előfordultak. Különösen nagy erővel lépett föl hazánkban és Ausztriában, Magyaror­szágon először 1872, március 5-én a 48-as Párt élt vele a választójo g tervezett szűkítésének megakadályozására, a­melyhez a Tisza Kálmán vezette balközép is csatlakozott, 1891-ben viszont a feudális gyökerű megy ei közigazgatás államosításának meggátlására használta a Függetlenségi Párt. I896 és 1912 között az obstrukció állandósult, s ez­zel az ellenzék szinte permanens kormányzati válságot tu­dott előidézni, 1912, június 4-én Tisza István erőszakkal törte le, ugyanis a mentelmi jog megsértésével, rendőrsé g­gel kihurcoltatta a parlamentből az obstruáló képviselőket, E^zel gyakorlatilag Magyarországon az obstrukció ország­gyűlési alkalmazása megszűnt, OBSZERVÁNSO K; lásd ferencese k, OCTAV A /latin/ = oktáv a, OFFICIÁLI S: A latin szó általában tisztviselőt, hiva­talnokot jelent, A nevet a Római Birodalom egyik öröksége­ként a feudális korszakban a legkülönfélébb tevékenységi területeken működő tisztviselőkre használták: igy pl, szentszéke k biráira, kormánvszéke k. törvényhatósá gok al­kalmazottaira, katonatisztekre, az uradalma k magasabb ran­gú gazdatisz t.! eire. OFFICIU M : Eredetileg "kötelesség, hivatal, szolgálat" rtelmü latin szó, amelyet a feudalizmusban rendkivül szé­les körben használtak, a fenti magyar jelentésárnyalatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom