Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
L
LIB - 55^ aránt elvesztette jelentőségét, még leginkább a jobbágyok szabad állapotának megjelölésére használtak /liberae conditionts homines/, 2. A második .jobbágysá g születésének kezdetén, a XVXVX. század fordulóján viszont a jobbágyok, a nem-nemesek örök szolgaságának ellentéteként éledt újjá a "liber" kategória: a Hármasköny vben mint a nemesség megkülönböztető jelzője. De a XVI-XIX, századokban ugyancsak — az Arpád—korhoz képest más tartalommal -- megjelent egy jobbágy-llber csoport is, akikkel "liber ignobilis" = 'szabad nemtelen' jellemző néven lehet találkozni. Minthogy ennek tagjait jóval gyakrabban libertinu sokként. szabadosokként emiitik, helyzetüket ott tárgyaljuk, A feudális "liber" fogalom használata véglegesen a polgári szabadságjogok kivivásával veszitette el értelmét, LIBERTÁ S /latin, = szabadság/: lásd libe r. LXBERTINU S /latin; = szabados/: Az ókori Rómában a felszabadított rabszolg a leszármazottja volt; olyan ember, aki nem rendelkezett teljes szabadsággal /nem "liber"/ és szabadságának bizonyos foka korábbi nem-szabad állapotából származott, -- A középkor is átvette e terminus technicus-t, azon az alapon, hogy ismerte a " libe r" és " servu s" megkülönböztetést, és egy, a kettő közötti állapotú rétegre alkalmazhatta a "libertinus" nevet, A feudális társadalom azonban nem volt azonos az antikkal, a középkori lati n kategóriák nem fedhették klasszikus elődeik tartalmát. Magyarországon ráadásul két korszakban is találkozunk libertinusokkai. 1, A XI-XIV, századokban azok — a korábban nem szabad helyzetűek — lettek libertinusok, akik felszabadultak szolállapotukból, de uruktól továbbra is bizonyos jogi függésben maradtak, őket el nem hagyhatták, s természetesen szolgáltatásra kötelezettek voltak. Ezen belül lehettek pénzfizetők, robo tolók, vagy /és/ terményeikkel adózók, E
