Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
ZSXN - lo '+28 nemze ti összefogásnak, Iii az en XVII» század-végi töt» egos szélnek eresztésiik a jobbágyság soraiba történő le-, illetve visszasüllyedéssel fenyegette őket. Ez részben be is következett a XVIII, században, részben viszont az annális nemese k sorait szaporították. Renddé tehát nem alakulhattak, bár a függetlenségi küzdelmek országgyűlé sein átmenetileg /pl, a Rákóczi szabadságharcban/ önálló — és radikális — politikai erőként léptek fel, VITORLÁSHAJ Ó: lásd ha.i ó. VIZIKfRÉ K: A középkori technika univerzális energiagépe, s ez akkor is tény, ha tudjuk, hogy ENy-Európa tengerparti tájain a szélmalmoknak főszerepük volt, illetve azt, hogy a vizikereket már az ókori rómaiak is ismerték. Ti, ők döntően mégiscsak szárazmalmo kat, főként állati e— rővel hajtott iárgán vos malmokat használtak, -— A függőleges tengelyű, kis teljesítőképességű vízimalom Eurázsiában általánosan ismert volt, és időszámításunk kezdete körül ebből római konstrukcióként született meg a vízszintes tengelyű, fogaskerékáttétellel működő életképes változat, ami a X-XII. századokban — az ókori hagyományokat közvetítő szerzetese k révén — terjed el az egész középkori Európában és egyre szélesedő felhasználási területen, A funkcio nál is alap az őrlési munka volt /gabona mellett, só, paprika, mák, tubák például/, majd amikor a forgó mozgást egyenesvonalúvá alakították a dobbá vastagitott tengelyre szerelt bütykökkel, majd forga ttv úval. akkor a vizikereket adaptálták törő-zúzó, sajtoló, hántoló, fürészelő munkák végzésére is, Nyugat-Európában a kolosto rok mellett 3o5o m hosszú épületekben olykor komplex ipari létesítményeket hajtott a keresztülfolyó viz; érczúzó, kalapáló, kallózó, olajütő, kendertörő, köleshántoló stb, malmokat egymás után. Figyelemre méltó, hogy a XII, századi Magyarországon éppúgy 3o-5o családra juthatott egy malo m. mint a XI. század végének Angliájában, — A XIV, századtól kezdve
