Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
V
- lol3 VÉG rok megvédőse, az ellenség utánpótlási vonalainak támadása, utak és folyami átkelőhelyek biztosítása, a vár környezetébe tartozó lakosok és értékek megóvása, élelmiszerek, lőszerek, hadieszközök biztonságos tárolása, esetleges megszerzett új terület feletti ellenőrzés biztosítása volt. Határvédelem az Árpád-korban is volt, lásd határvármegy e. bánságo k. A szószoros értelemben vett végvárak építésével lényegében a XXV. század végén, Zsigmond uralkodása alatt találkozunk először a fenyegető török veszély elhárítása érdekében. Ez a végvárvonal a bánságok megerősítésével jött létre, centrumában a Nándorfehérvár központú m aosói bánsá ggal. A macsói bá n mozgósíthatta az ispá nsága alá tartozó vármegy ék /Baranya, Bodrog stb./ nemessé gét is támadás esetén. A XV. század végén az ország déli részén már kettős végvárvonal létezett. Az első, déli vonal Szörénytől indulva Orsován, Nándorfehérváron, Szabácson és Jajcán át húzódott az Adriai-tengerig, Klisszáig. A másik, északi övezet Karánsebes r Lúgostól kezdve Temesváron, Péterváradon keresztül, Bihácson át szintén az Adriáig, Zenggig terjedt, A határvédő vonal fennmaradásának egyik előfeltétele volt, hogy a király rendelkezett-e olyan anyagi erővel, amely lehetővé tette_felmentő sereg küldését az ostromlott végvár megsegítésére. Ezt a Mátyás által szervezett fekete sere g még biztosítani tudta, a Jagellók már nem, s emiatt uralkodásuk alatt sorra vesztek el a déli végvárak. 1518-1524 között az első délebbi végvárvonal /Nádorfehérvár, Orsova, Szörény stb,/ összeomlott, a második vonal pedig már az ország határainál 50-60 kilométerrel beljebb húzódott, s ebből a sorból is kihullott Pétervárad 1526-ban. Ezután törvényszerűen Mohács, majd Buda elfoglalása következett. A XVI. század második felében új védővonalnak kellett kiépülnie, méghozzá az ország belsejében és a XV. századi Duna-Dráva mentinél sokkal nagyobb hosszúságban. Az 1543. évi országgyűlé sen a rende k már kérték a királyt, hogy