Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

T

- 9^1 TüZ csak elsütőzsinorral lelletett elsütni, 1897-ben dolgozták ki az acélosö szerkezetű lövegtalpra szerelt hátrasiklásos fémszerkezetet. Fékezésre a lövegcső alatt elhelyezett, zárt rendszerben folyadékot, helyretolására acélrugót alkalmaztak, A XX, századtól kezdve megjelentek a terpesztett lövegtalpak, melyeket ma is használnak. Ugyanekkortói az ágyúkra lövegpajzsot is szereltek, melyek a kézi tűzfegyverek lövedékeitől védték a tüzéreket, A tűzgyorsaság növelésének igénye az ágyúkkal szemben is jelentkezett, és a XX, század elején a kézi ismétlő fegyvere

k mintájára s működési elvei alapján kifejlesztették a gyorstüzelő tüzérséget. Először a világháborúra készülő Német Császárságban, majd Európa többi hadseregében is. A második világháború előtt pedig megjelent a gépágyú, először a légvédelemnél, majd a csapattüzérsógnél is. Ennek működési alapelve megegyezik a kézi sorozatlövő fegyvere

kével. Ebben a világháborúban a lovakkal, teherautókkal vontatott ágyúk mellett az önjáró lövegek is megvoltak már és persze tüzérségi lövegek kerültek a harckocsik

ra is, TÜZBSSZERSZÁMO

K: A XVI. század második felében a végvá

ri küzdelmek során gazdag skálában terjedtek el a különböző fajtájú gyújtó— vagy tüzesszerszámok, melyeket egészen a török kiűzéséig használtak. A Haditanác

s csupán a nagyobb vá

rakat látta el kellő mennyiségű ágy

úval és hadiszerekkel. A kisebb végházakban fejlődtek ki "önellátási" óéiból a különböző tüzesszerszámok, melyek aztán elterjedtek a nagyobb várakban is. A gyújtó- és tüzesszerszámokat három csoportba sorolják a kutatók, aszerint, hogy védelemre, támadásra vagy pedig világításra szolgáltak. A tüzesnyil lényegileg az egyatlan támadó oélú gyújtószerszám. Az épületak faz^indalye totőzote és gerandáaata volt leggyakoribb célpontja. Kivetésére i.va . stamazeri.iat. néha ágyút használtak, A tüzeslabda védekező végvári tüzesszerszám volt.