Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

T

- 939 kisérletek a hátultöltős fegyverek megszerkesztésére. Az elöltöltős ágyúknál a csőbe meghatározott mennyiségű lőport töltöttek, amelyre bőrből, vagy más anyagból fojtást raktak — ez akadályozta meg a lőporgázok szabad kiáramlását a csőből —, a fojtásra helyezték a kő- vagy fémgolyót, melyre ismét fojtást raktak, A cső hátulsó zárt végére a fúrt nyiláson keresztül kanóccal meggyújtották a lőport és az ennek elégésekor felszabaduló gázok feszitőerejé kivágta a csőből az ágyúgolyót. Az első ágyúk nem annyira kárt okoztak, mint inkább morális, ijesztő hatást váltottak ki, A XV, században az ágyúknak különféle fajtái alakultak ki attól függően, hogy milyen célra használták őket, A korai típusok nem voltak elegendők a falak lerombolására, ezért olyan rövidcsövű, nagyöbű tipust szerkesztettek, amelynek lövedéke a magasból zuhant le és súlya révén rongálta az épitményeket, Ezeket az ún, mozsarakat többnyire bronzból vagy rézből öntötték, A tarack, melynek lövegtalpát a kezdeti időszakban a földbe beépitették, Magyarországon a XVI. században terjedt el. Az orgonalöveget vagy seregbontót először a mezei ütközeteknél, majd a vára

k ós váro

sok védelménél is használták. Ez előbb két, majd több ágyúcső egymás mellé helyezésével és egyidejű elsütésével keletkezett. Az ellenséges sereg zárt harcrendjének megbontására szolgált. Használata a XVIII. századig nyomon követhető . A XVI. század elejétől az ágyúk nagysága csökkenni kezdett, mivel a vasból, esetleg bronzból öntött golyók kisebb átmérő mellett is eléggé súlyosak voltak, hogy a kivánt hatást elérjék. Ezzel szinte egyidejűleg az ágyútalpakat már nem négy, hanem két kerékre helyezve — küny— nyebben -- mozgatták. A falkon nevii itáliai eredetű -ágyú már a kisebb fajták közé tartozott, ós irányzékkal, célgömbbel is felszerelték. Még kiseb méretű változeti vo.h a falkoneta. A XVI, század másodi)- felében a p-.sztázott, .övedé-