Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

T

- 937 r,TU TRAPPISTÁ

K: lásd cisz tercitá

k. TRETIN

A: lásd dézsm

a. vlac

h. TRIBUTU

M = vá

m. TRINITÁRIUSO

K: 1198-ban párizsi centrummal alapított szerzetesren

d, amely a három rendes fogadalmon kivül a keresztes hadjáratokban fogságba esett keresztények kiváltására kötelezte tagjait — szükség esetén önmaguk feláldozása árán is. A rend bőséges adományokban részesült, gyorsan terjedt, főként Nyugat-Európában, de a XIII. században Magyarországon is felbukkantak. Ujabb fellendülésük a török háborúkkal kapcsolatban a XVII—XVIII. századokra esett, Egerben pl, 1717-ben telepedtek le, de 1783-ban II. József végleg felszámolta rendhá

zaikat. TRIVIU

M: lásd hét szabad művésze

t. TRÓNÖRÖKLÉS. TRÓNUTÓDLÁ

S: lásd királyi trón betöltés

e. örökös királysá

g. TS

Z = termelőszövetkezet, lásd mezőgazdasági termelőszövetkezete

k. TURU

L /török "toghrul" = 'héja'/: Árpád nemzetsé

gének totemállata, amelyhez egy eredetmonda kapcsolódik, Anonymusnál: Ügek /vagy Ügyek/, a szkitá

k vezére feleségül vette egy másik vezér Emese nevü leányát. Az asszonynak, akinek a neve "szarvasünőt" jelent, álmában egy héja jelent meg, s "mintegy rá szállva teherbe ejtette őt", egyúttal megjósolva, hogy méhéből dicső uralkodók származnak majd. Egészen hasonló eredetmondát ismerünk pl, a burjátoknál, csak éppen saskeselyűvel, de valamely tiszteletbeli állatős feltételezése általános a totemisztikus nemzetségeknél. Igy más magyar "genus"-ok is megőrizték állatőseik képét,