Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

SZ

- «25 SZAJj Lakosaiknak, vagy a beköltözőknek polgárjogot adhattak vagy azt megvonhatták. Területükön földesúri jogokat élveztek: .jobbág

yaik lehettek, élvezték a kisebb királyi haszonvét ele

k gyümölcseit, azaz malo

m tartási. hús- és i talmérés

i. vátnszedési stb. joguk volt. Jelentős kiváltságuk volt a vásá

rtartás joga /ius nundinarum/, valamint az árumegállitás .jog

a /ius stapulae/. A XV, század közepétől, az I4'l5:l.tc. értelmében rendi országgyűlé

si követküldési joguk is volt. A szabad királyi városok lakosai városi polgá

rok voltak, akik a város területén személyes szabadságot élveztek, Első fokon csak városi bír

óságuk itelkezhetett felettük, Szabad végrendelkezés! joguk volt. Saját ár

uik után ré

v-, vá

m- és harminca

dmentesek voltak. Mentesültek a király és a főtisztviselők beszállásolása /descensus

/ alól, A polgárok jobbágyszolgáltatással nem tartoztak. Pénzadójukat /tax

a. censu

s. terragiu

m stb, neveken/ a királynak évente egy összegben fizették, ebbe olvadt a hadiad

ó is. Az adóterheket ingatlanuk után a városi tanác

s rótta ki az egyes polgárokra és az is szedte be. Az ad

ón kivül meghatározott alkalmakkor legfeljebb ajándékot tartoztak adni a királynak. Tize

ddel tartoztak, de ezt általában a város bérelte az egyháztól. A polgárok viselték a városi önkormányzat terheit is. A város köteles volt falait, bástyáit fenntartani és védeni, A szabad királyi városoknak fallal ,való keritettsége a XV, századtól egyik rendi jellegű, a mezőváro

soktól /oppidi/ őket mint oivita

s-okat megkülönböztető kiváltságuk volt. A király hadseregébe meghatározott számú katonát kellett állitaniuk, valamint lőszer, fegyver, posztó szállitásra voltak kötelezve, A szabad királyi városok helyét a magyar városfejlődésben lásd váro

s. a polgársá

g rétegződését lásd patriciuso

k. céhes kézművese

k. plebejuso

k cimszavak alatt, A szabad királyi városok a XVI. századtól kamar

ai igazgatás alatt állottak. A XVII. századig a kamara csak az adózásra ügyelt. A XVIII, századtól kezdett energikusabban