Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
SZ
- 823 SZJLN Magyarországon "sváb" lett a köznyelvben minden németajkú telepe s, aki a XVIII. században költözött hazánkba. III. Károly első telepitési felhivása ti. a sváb kerülethez szólt, s minthogy azután is a katolikus bevándorlókat részesitették előnyben, a délnémet területek lakossága /tulajdonképpeni svábok, bajorok, bádeniek, württenbergiek, hesseniek/ és még elszászi, moseli s keleti frank népesség adta az akkori telepesek többségét. Nevükként azonban egységesen a "sváb" terjedt el, nyelvileg pedig a sok dialektus között az ún. rajnai frank vált dominánssá. Többnyire szórtan, legfeljebb bizonyos uradalm i tömbökben: Fejér és Pest vármegy ék E-i részén, Baranyában, Tolnában, a Bácsk ában s a Temesi Bánsá gban, a kisebbek Hevesben, Szatmárban, Gyula környékén stb, — települtek le. A német telepesekkel új fal utipusok honosodtak meg hazánkban. A kincstári birto kokon 2oo forin tért kész házat, gazdasági felszerelést, h ökröt, 2 lovat, 4 tehenet, 3 borjút, 2 sertést és az első termésig élelmezést kaptak. A magánföldesúri falvakba szállók is 6 évig mentesek voltak az adózástól, azt követően pedig kedvező szerződések szerint szolgálhattak /robo t pénzbeli megváltása, szabad költözési jo g stb./. Az örökös jobbágysá gnál előnyösebb helyzetet élvező, vállalkozó szellemű sváb földművesek és iparosok viszonylagos jómódot biztosítottak maguknak. -- A sváboknak az erdélyi szászo khoz hasonló területi rendi szervezetük, önkormányza tuk a XVIII. században már nem alakulhatott ki, még egységesebb tömbjeikben sem. Az egyes falvakban azonban nyelvileg eléggé őrizték különállásukat. A második világháborút követően létszámuk a voiksbun disták kitelepítésével jelentősen csökkent, megmaradt csoportjaik asszimilációja napjainkban fejeződik be, SZABA D = libe r. SZABAD FOGLALÁ S: lásd földközössé g.
