Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
S
- 8X5 SOK tott el,/ — A gazdasági fejlődés azután előbb a servus-ok földdel való ellátásához, majd jogi felszabadulásához vezetett, ami egyéni felszabadítások sorozata formájában, aztán még szökések, házasodás útján zajlott a XX-től a XXV, század második feléig, A szolgafelszabadicás lelkiüdvösségéért, egyéni érdemekért vagy váltságdíjért történt, lényege pedig az "arany és örök szabadság": szabad költözési .jo g megadása volt. Ilyenformán, gazdaságilag és jogilag felemelkedve, olvadt bele a servus-réteg az egységes jobbágyságba a XIV, század végére, 3. Servus név illette a továbbiakban, Magyarországon a második jobbágysá g kox'ában is, azokat a lecsúszott zsellé reket, akik élelem, ruha, csekély pénzbér ellenében cselé d jell egg el szolgáltak földesurat, gazdagparasz t ot. váro st, vármegy ét stb. Magyar nyelvi megfelelője akkor már mindenképpen a szolga név lett, SESSI O: A latin szó magyar megfelelője: ülés. Többféle szókapcsolatban, igy egymástól eltérő jelentésekben használták a feudális korban: 1, Intézmények, testületek üléseire, pl, országgyűlé seknél : országos iilé s—sessio regnicolaris, 2, Jobbágytelek kel azonos értelemben, amelyen ti, jobbágy "ült". A nemesi telek úgyszintén viselt sessio nevet; vö, egytelkes kuriális nemese k. SISAKO K: lásd vértezete k. SÓI BÁN/SÁG /: lásd bá n, bánságo k. SOKACO K: Katolikus vallású délszláv néptöredék, akik valahonnan a Szlavóni a tói D-re eső területekről vándoroltak E felé és végül a XVII. század második felében Baranyában /főként Mohácson/, mellette e. Bácsk a és Torontál vármegy e egyes területein telepedtek le. líem <: 'vesztendők össze az ugyancsak katolikus bu nyó-- k'c kkal: a"ií.ropo". giai és néprajzi sajátossága-k elt .-raek.
