Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

S

- 811 A kereszténység előtti magyar hitvilág egyik sarkalatos eleme az őstisztelet volt, s az ősök /az égi nagycsalá

d . nemzetcé

r, utóbb a szent fejedelemség/ rétegei lassan a múltba vesztek, kialakult belőlük egy rétegekre, övezetekre osztott túlvilág: az égigérő fa /világfa, életfa/ hét vagy kilenc szintje, csúcsán — feltehetően már a honfoglalás előtt -- az "ős, is" szóból származtatható, "atya" jelentésű istennel. Mindez nemcsak középkori cimerállatokban továbbélő nemzetségi és torz

si totemek /farkas, hal, turul, oroszlán/, hozzájuk kapcsolódó eredetmondák, hanem bonyolult lélek- illetve szellemhit, alsó, középső és felső világ, elvontabb nap- és holdtisztelet stb, kialakulásához vezetett, A földi és a transzcendens lét közötti összeköttetést az őstisztlet különféle szintjein szerepet játszó család-, nemzetség-, törzsf

ők, végül a szent fe.jedele

m, mellettük a táltosok, boszorkányo

k mágikus tevékenysége biztosította, -- A "sámánizmus" kifejezés a hitvilágnak e gazdagságát semmiképpen sem érzékelteti átfogóan. Ismeretlen előttünk, hogy a Kazár Birodalo

mban eiterjedt más monoteisztikus vallások /zsid

ó. mohamedán, keresztény/ pontosan milyen mértékben hatottak az ősmagyarságra már a honfoglalás előtt, SAN

C: Bajor-osztrák eredetű szó, eredeti jelentése: 'töltés, gát, erődités'. Többfajta értelemben használták, melyek közül a katonai vonatkozásúak a legfontosabbak, — Szűkebben csak a vódelmül, fedezékül emelt földhányást, töltést, gátat jelenti, tágabban a mögötte húzódó árokkal, árokrendszerrel együtt, A sáncok tehát típusosán földből készültek. Szerepük, készítési módjuk koronként változott, A legkorábbi hazai sáncok a földvá

rakhoz kapcsolódtak, de készítettek sáncokat — ekkor már leginkább ideiglenes jelleggel — a XVI-XIX, századi háborúkban is. Utódai a lövészárkok, illetve a fedezékek lettek.