Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
S
- So? SÁF vetés és behajtás jellegzetességéből származó neve. Lásd rová s. ROVÁSÍRÁ S /székely/: Hangokat és több betűből összevont ún, llgaturákat tartalmazó, magyar nyelven — de jobbról balx'a — olvasható, eredetileg szilárd anyagba /fába/ vésett irás, 16 betűje feltűnően hasonlit a tür k rovásírásra, más jelei görög eredetűek, A kutatók egy része /Németh Gyula, Győrffy György/ ennek alapján a törökös műveltségű pogán y magyarság általánosan használt Írásának véli, amelyet a latin kereszténység megsemmisített, mely azonban évszázadokig tovább élhetett az elkülönült társadalmi szervezetben élő sz ékelve knél. RŐ F /kar, könyök/: lásd hosszmértékek, területmértéke k. RÖGHÖZKÖTÉ S: lásd örökös jobbágysá g, szabad költözési jo g. RUSTIC U S: lásd parasztsá g. RUSZI N = ruté n. RUTÉ N: Galíciában, Kárpátalján, Bukovinában élő ukránok latinos /vö: rutenus/ középkori elnevezése. Tartalmi jelentése: kárpátukrán, hasonlóképpen az ukrán "ruszin" és szlovák "rusznyák" névváltozatokhoz, amelyeknél a "rusz" /=orosz/ szóból történő származás jobban érzékelhető, SABBATÁRIUSO K: lásd szombatos va ll.ás. SABO R - horvát rendi gyűlé s. SAFA R: lásd gazdatiszte k.