Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

Q - R

REN - 786 zett, tulajdonképpen úgy, mint a feudalizmus alapvető struktúrája. A feudális formáció nem volt "tiszta osztálytársadalom", a rendi szerkezet mélyen áthatotta azt. A földesuraknak alávetett kizsákmányolt osztályt, a .;obbágysá

got. amely kiváltságokkal nem rendelkezett, a hatalomból ki volt zárva, jogilag nem tekintették rendnek, nolia a törvények és egyéb források szokásos szóhasználata gyakran emlit "jobbágyrendet" is. A parasztság ugyan kiharcolta uraitól a költözködés szabadságát és különböző elemekből a XIV. század közepére jogilag egységes jobbágyosztállyá vált, de a politikai jogokból mindvégig kirekesztették, s éppenséggel ekkor különült el élesen a privilegizált nemesektől. A parasztsá

g rendi elismertetésére irányuló törekvésekkel találkozunk, a parasztfelkelések jogi jellegű célkitűzéseiben — ehhez hasonló jelenségek a kontinens más népeinél is megtalálhatók --, a feudális urak azonban minden ilyen kisérletet vérbe fojtottak. /Európa egyes területein, Svájcban, Tirolban, Skandináviában kivételképpen renddé tudott szerveződni a parasztság^ — A magyar feudális rendi társadalom uralkodó osztályát végeredményben az alábbi kiváltságos rendek alkották: főpapok /praelati/, főura

k /barones/, nemesek /nobiles/ és a királyi váro

sok /regiae civitates/, illetve ezeknek polgársága. Az erdélyi rendiség kialakulása elkésve és eltérő vonásokkal követte a magyarországit. Az 1437, évi kápolnai únióval kezdődött meg az a folyamat, amely a XVI, században önállósuló Erdél

ynek sajátos rendi szerkezetet adott, az ún, három nemze

tet. A rendiség Magyarországon is a polgári forradalommal, 1848-ban szűnt meg, amikor eltörölték a fentebb felsorolt privilégiumokat, illetve a nemze

t minden tagját megillették már a liberális polgári jogok: a törvény előtti egyenlőség, a népképvisele

t, a közös teherviselé

s, a személyes és dologi /tulajdonosi/ szabadság.