Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
M
- 571 M A CJ Y gosult a középkorban az a személy, aki az egyete m bölcsészkarát, a facultas artiu mot sikeresen befejezte, bár kezdetben az orvosi- és a teológiai karon is csak ezt a oimet adományozták a végzős hallgatóknak és nem a dokto rit. /E fokozat hagyománya ma is tovább él az angolszász ós egyéb nyugati, valamint a lengyel egyetemek felsőbb képesitésében./ A XI-XVI. században a káptalani iskolá k igazgatóját, az olvasó kanono kot /lector, mesterkanonok/, a XXV-XVI,században a városi iskolá k vezető tanitóit, majd a XVI. század második felétől a katolikus falusi kisiskolá k tanitóit /magister ludi, ludimagister/ illették ezzel a névvel, /a reformátu soknál a falusi tanitót rektornak, preceptornak hivták./ MAGISTRATU S: A latin " magiste r" = 'mester' szóból származik. 1. Az ókori Rómában hatósági tisztviselő, illetve állami hivatal, az azzal járó hatalommal, birói joghatósággal. Innen vette át a feudális korszak 2. általában törvényhatósá g, azaz jogi hatáskör, jogi hatáskörű szerv értelemben, és ezen belül 3. a történettudomány leggyakrabban a váro si törvényhatóságra, városi tanácsra alkalmazza /lásd városi önkormányzat /. MÁGNÁSO K: A "magnates" = 'nagyok' latin terminus technicus-t a XIII, századig elterjedten használták az okleve lek a legnagyobb világi birtokos előkelők re /proceres, principes/. Sőt azt követően is, hogy az országos főméltóságok viselői bárók nak /barones/ neveztettek, a hasonlóképpen nagybirtoko s "nagyobbak" /maiores/ továbbra is "magnates" maradnak. A Hármasköny v ezért azonosította őket a "csak nevük szerinti bárókkal", A XVI, század a hosszú átmenet kora az örökletes báróság felé, igy fokozatosan a főnemessé g minden tagjára, sőt a főpapsá gra is ki-
