Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
P
- 741 PU S/. 1, Az antik ókorban a katonával /miles / ellentétben a békés falusi földműves ember volt, aki fegyvert nem viselt; később, midőn a római és görög vallás a terjeszkedő kereszténység elől a váro sokból a falvakba szorult, a korábbi vallások követőit hivták pogányoknak. 2. A középkorban a keresztes háborúk korában a törököket és a szaracénokat is igy nevezték — és általában már minden nem keresztényt, az izraelitá k kivételével. Xgy hazai nyelvemlékeinkben az ősmagyar vallás követői, a meg nem keresztelkedett kuno k stb. is "pogányok" voltak. PÓGÁR: lásd polgá r. POHÁRNOKMESTE R /magister pincenarum/: A német-frank mintára kialakitott X. István-kori udvartartásnak feltehetően kezdettől fogva meglévő tisztségviselője /bár csak egy 1148. évi periratban szerepel először/. A királyi pincék és az étkezéseknél felszolgált borok, illetve gondozóik tartoztak felügyeleti hatáskörébe, de a XIV. században már helyettese látta el ezt a feladatot. Hivatala tehát nem volt cselekvő jellegű, személye a királyi udvar fényét kellett hogy emelje, A Tripartitu m az ország igazi bár ói. zásziósu rai között emliti, 1526 után a Habsburg udvartartásban már nem lehetett tényleges szerepe, POLGÁ R: 1. lásd polgársá g. 2, A magyar kései feudális korszak "polgár"-nak nevezte olykor a jobbágysá g tagjait is, és lekicsinylő "pó— gár" formában ez élt tovább a kapitalista Magyarországon is. POLGÁRI ISKOL A: A váro sok ós a nagyobb közsé gek jobb módú középréte geinek gyermekei számára az 1868. évi 38, törvén y által szervezett iskol atipus. ahová a tanulók a népiskol a négy osztályának elvégzése után léphettek át, s amely 1945 és 1948 között, az általános iskol a lótrejöt-
