Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
P
- 73? PIE rum = kegyes iskolák rendje. Calasanzi Szent József által 1597-ben alapított, 1621-ban pápai megerősítést nyert katolikus szerzetesren d, amelynek tagjai a rendes szerzetesi fogadalmak /szegénység, tisztaság, engedelmesség/ mellett azt fogadták, hogy életüket a gyerekek nevelésének, illetve- a tanításnak szentelik. Eleinte — a kitűzött oél szerint — kizárólag szegénysorsú, elhagyott gyermekekkel foglalkoztak, később a XVIII, században már neme s ifjakat is befogadhattak és egyúttal áttértek a gimnáziu mi tanításra. A piaristák kezdettől fogva felismerték a matematika s az ún, reáltárgyak fontosságát, amelynek oktatására a polgársá g körében különösen szükség volt, Magyarországon súlyt helyeztek az anyanyelvi nevelésre, s népszerűségüket növelték iskoladrámáik is, « Magyarországon 1642-ben telepedtek meg /a szepessé gi Podolinban/, először a Felvidéken, majd a XVIII. században az alföldi és dunántúli városokban is működtek. Válságos szakaszokat éltek át II, József idején, majd az 1848/49-es szabadságharc után, melyet határozottan támogattak. Egyetemes viszonylatban a polgári szekularizációk és az állami iskoláztatás terjedése idézte elő hanyatlásukat. — Hazánkban ma két gimnáziumban tanítanak: Budapesten és Kecskeméten, PIETIZMU S /a latin "pius" = 'kegyes, jámbor» szóból/: Az evangélikus egyhá zban, németországi forrásból, a XVII. század második felétől kibontakozott irányzat, amely elvetette a hitvitákat ós a gyakorlati keresztény élet fontosságát hangsúlyozta. Szerintük a vallás egyedül a sziv dolga, jámbor cselekedetekben és bensőséges érzelmekben nyilvánul meg, melyek a Biblia tanulmányozásával és szigorú aszkétikus életvitellel alapozhatok meg. A pietista felfogást — bizonyos előzmények után -- Magyarországon az 17oo-as évek elejétől terjesztették erőteljesebben Halléban tanult diákok. Bár másutt is éreztette hatását, de központja Pozsony lett, ahol legnevesebb képviselője, Bél Mátyás is működött, — 4 piet.lzmus bizonyos békés vallási
