Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
P
PÉN - 734 zá 56-ot vag-y 64-et X budai márka /= 243,54 gramm/ "közönséges" vagy finom ezüstből, s ezek 12 dénárt értek. Az ezüst tehát az arany váltópénze lett, — 1526 után az országban használatos pénzek hihetetlen mértékben felszaporodtak, elsősorban a többi Habsburg tartományból érkező pénzegységek révén. Az aranypénzek közül a rajnai /rhenes, rénes/ forintok voltak fontosak, de a magyarországi aranybányák kimerülése előbb romlásukhoz, majd — a XVII. század folyamán —— az aranyforintok ezüstanyagra váltásához vezetett, s az aranypénzeket egyszerűen "arany"-nak /körmöci arany, császár aranya/ kezdték nevezni. Ezüstpénz volt kezdettől a Tirolból származó tallér /' Joachimstahler' jelzőből, s belőle a dollár név is/, ami az egész birodalomban elterjedve, a XVIII, században nem egészen fél körmöci aranyat, 2 rajnai német forintot s 2 egész 2/5 magyar ezüst forintot ért, A krajcár szintén Tirolból eredt /'Kreuzer' — kereszt alakú verésmintája nyomán/, amely a rajnai forintnak l/6o, a magyarnak l/5o, a garasnak l/3> a polturának o,75 része volt a XVIII. századi Magyarországon, A pénzrontás tovább bonyolíthatta a rendszert: az tin. kurta tallérok pl. egyharmadnyival értek kevesebbet a birodalmi vagy császári talléroknál. Ezeket a XVIII, század közepi arányokat azonban közel sem képzelhetjük el változatlannak; az ún, peták az időben 7 krajcárt ért, holott általában ötöt, mint a szláv "pety" = üt szóbóli eredete mutatja, A pénzek önmagában való értékét tényleges nemesfémtartalmuk folytonosan befolyásolta a papírpén zek. illetve bankjeg yek megjelenéséig. Reális vásárlóértékük ingadozásainak és hosszabb távú tendenciáinak vizsgálata pedig már külön studiumot, az ártörténet müvelését követeli, mert azok már átfogóbb gazdaságtörténeti folyamatok együtthatásainak eredményei, PÉNZJÁRADÉK: lásd földjáradék. PÉNZTŐKE : lásd tőke