Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)

P

PAH - 72o jöttek létre, úgyszintén a közbiztonság fenntartására« Ezekben azonban mindig is jelen volt a nemessé

g; eltűrték a parasztság fegyverviselését,de a vezető posztokat neme

sek töltötték be. PARITTY

A; lásd hajitószerkezete

k. PARLA

G: Szláv eredetű szó; kérdéses, mikor honosodott meg a magyar nyelvben, a XIII, század elejére már biztosan. — A parlag nem müveit, illetve műveletlenül hagyott föld. Az u^.i

rtól abban különbözik, hogy a parlag nem egy, hanem több évig marad műveletlenül, illetőleg nem is szántják fel és legfeljebb legelőül szolgál, PAKLAOOLÓ RENDSZE

R; Más néven legelőváltó vagy talajváltó gazdálkodás, — A feudalizmus kialakulásának idején, illetőleg a földmüvelésre való áttérés periódusában elterjedt földhasznosítási forma, mely abból állt, hogy a megroüveletlen földet feltörték, esztendőkön át pihentetés nélkül gabonatermesztésre fordították, s mikor aztán kezdett kimerülni, ismét parla

pon hagyták és új földterületet törtek fel, Legprimitivebb változata az égetéses gazdálkodás, amelynél az erdő leégetése után a hamuval gazdagított földet túrták fel könnyű ek

ével vagy kapával, majd hagyták újra elbozótosodni, ha a gyorsan beérő tavaszi vetésű növények /többnyire a köles/ már kimerítették. — A siksági területeken hamarabb fejlődött abba az irányba, hogy az elhagyott parlagot legeltetni kezdték. Bár eleinte teljesen szabálytalanul — szűkebben ez a vad legelőváltó vagy talajváltó rendszer —, és általában elmondható, hogy a par-lagoló gazdálkodás az állattenyésztés nagy súlyát feltételezte. /Különösen érvényes ez a magyarországi feudalizmus első századaira, ahol a fal

u maga is elvándorolt az újonnan feltört föld helyére — s talán éppen ezt tilalmazta I. László király egyik törvén

ye-/ A perlagoló szisztéma feltétele a viszonylag alacsony