Magyar történelmi fogalomgyűjtemény II. (Eger, 1980)
O
- 685 Ó-OL A Az oklevélírásnál használt anyagok: a koromból és csersavból készült fekete /díszítés oóljából néha arany vagy vörös/ tinta, valamint eleinte a papirusz, a VII,századtól a kecskebőrből készült pergamen, majd a XII-XIII,, nálunk a XIV, századtól a rongyból készült papir volt. Az utóbbi lényegesen olcsóbb volt már, azaz a kiterjedtebb oklevelezós társadalmi szükséglete, az Írástudás terjedése és a nyersanyag "demokratizálódása" párhuzamosan, egymást segítve haladt előre. Sőt mindehhez társult /Magyarországon kivételes okoknál fogva egészen későn/ a középkori lati n nyelvet fokozatosan háttérbe szoritó anyanyelvek előretörése és magának az Írásnak a fejlődése is, A Római Birodalomban használt kurzív folyóirást a Karoling minuscula /különálló, gondosan rajzolt betűk időigényes, rövidítésekkel telitűzdelt sora/ addig tudta kiszorítani, amíg viszmylag kevés Írásra volt szükség, A XV-XVI, században terjedt el a humanisták által felelevenített kurzív irás. Ez az ún, humanista irás első tipikus irásformájává lett az újkori hivatali aktá knak. A humanisták "antikva" betűi pedig a rohamosan terjedő nyomtatásba törtek be, A XVI, században különféle űrlapokat ós rendelettipusú okleveleket kezdtek már nyomtatni. Az oklevelezós terjedésének mértékében az ezzel foglalkozó királyi, egyházi, világi rendi hatóságok, testületek, legvégül magánosok is /pl, nagybirtokosok / külön oklevéladó szervezetet létesítettek, a kancellári át. amelyszintén a későrómai birodalom öröksége volt, OKTÁV A: Az "octavus" latin szó, jelentése: nyolcadik. Ebből — történeti vonatkozásban — öt fontosabb értelemben önállósult: 1, A katolikus egyházban egyes jelentős ünnepeket nyolc napon keresztül ültek meg, s a nyolcadik nap volt a "dies octavus" vagy "octava", 2. Ezek közül az ünnepek közül a magyar feudális korban négy emelkedett ki bíráskodási határnapokkal kapcsola-
