Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

B

BOR - 9o BORBIR

Ó: lásd szőlőheg

y. BORMÉRÉSI JO

G = korcsmálá

s. BORON

A: 1. Szláv jövevényszó, eredeti jelentése 'gerenda'. Ez őrződött meg a szálfákból épitett fal, ház nevében /boronafal/, amelynél a gerendák vízszintesen egymásra helyezve fekszenek, s az elmozdulások ellen a szomszédos gerendák csapolásaikkal biztosítják egymást, 2. A boronállak,mint földművelő szerszámnak a hazai múltját még igen kevéssé tekinthetjük feltártnak, — A boronálás viszonylag fejlett talajmüvelési mód, mellyel a szántás után a rögöket széttörik, porhanyitják, elegyengetik a talajt, betakarják az elvetett magvakat. Elősegítik vele a talaj nedvességtartalmának megőrzését és könynyitik a levegő bejutását. Alkalmazzák gyomirtásra, száraz fii gereblyézésére stb, is, — Az ókori Mediterráneuo már ismerte a fogasooronát. A Kárpát-medencébe letelepülő magyarság még nem, ők a vetőmagvakat szántás előtt szórták a földre, s azután kerültek a felszántott föld rögei közé, /Talán jószággal is megtapostatták./ A borona első formája, elődje — mint a szó eredeti jelentése sejteti — állatok által vontatott földsimitó szálfa volt. Fogakkal ellátott boronáról Magyarországon a XVI. század előtt nincs biztos tudomásunk, bár feltehető, hogy azért korábban is ismertük, A Dunántúlon a XVXII, századtól erőteljesebben terjedt, ugyanakkor az Alföldön még inkább a tüskés ágakból készitett tövisborona dívott, A fogasborona általános hazai használatát az 19oo-as évektől számítjuk; a tiszta faszerkezetüek mellett a vasfogú fakeretes, majd a századközéptől a teljesen vasból készült boronákét is. Az utóbbiak már nem falusi bognár-, kovács-, hanem gyári termékek voltak, de ezek alkaluazása kizárólagossá csak az 195o-es években vált Magyarországon, BOSNYÁKOK

: Bosznia délszláv lakói, — A terület a