Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
- 87 CSAT mellett. A reformkorban a polgári átalakulás kérdésében egyénileg eltérő álláspontokat vallottak /a radikálisoktól a konzervatívokig/, a nemzeti követelések tekintetében azonban aktivabbak voltak a jómódúaknél, minthogy nem sok szál fűzte őket az udvarhoz. — Megjegyzendő, hogy olykor a középbirtokos nemesség alsó csoportjaként, olykor viszont a módosabb kisnei.iese k neve alatt szerepelnek a birtokos newesek a történeti irodalomban, pedig a XVI, századtól különösen megszaporodott nemesítések és az évszázados "oirtokaprózódás /létszámukat is csökkentő/ eredményeként egyre határozottabban elválnak az armáli s és kuriális nemesektől egyfelől, a jómódú birtokos nemességtől másfelől, A XIX, század második felében a korábbi birtokos nemesség az " úri kisbirtokoso k".azaz a szélesebb értelemben vett dzsentr i szerényebo vagyonú /maximum 2oo hol d oirtokkal rendelkező/ rétegében folytatta történelmi pályafutását. BIRTOKOS PARASZTSÁ G: Mind a feudális, wind a kapitalista korszakra nézve használatos társadalomtörténeti kategória, mely a vagyoni állapotot meghatározó földbirtok meglétére, illetve marginális nagyságára utal, — A feudalizmusban a telkes jobbágysá g szinonimája, beleértve az ilyen tehetségű szabadparaszti állapotúakat, de egyszersmind leválasztva a izsellé reket /a házas zsellé reket is/. Korabeli latin megfelelője a colonu s név volt, — A iobbá.Ervf el szabadi tá s utáni korban birtokos parasztságon a földbirtokkal rendelkező parasztsá got értjük, pontosabban annak három rétegét: a gazdagparasz tsá go t. a köz épparasz t sá got s a kisparasztsá got. Nem tartozik viszont közé az agrárproletariá tu shoz sodródó törpebirtokos parasztsá g. A korabeli kifejezések közül a "gazda" fogalma áll legközelebb a birtokos parasztéhoz. BOCSKOROS NEMESE K: A XVI, századtól kezdve a török pusztitás és a birtokadományok nélküli nemesítések /lásd: