Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

B

- 73 CSAT század végére. Ezután az újkori várak, az ún. erődö

k korszaka következett, * BAZILIK

A /görög "basziliké" = királyi ház/: Egyfelől egy templomépítészet! tipus neve, másfelől egyházjo

gi fogalom, 1, Az ókori görög és római építészetben a törvénykezési és kereskedelmi csarnokok elnevezése. Az ókeresztény bazilika az antikhoz hasonlóan hosszúkás négyszög, amelyet oszlopsorok fő- és mellékhajókra osztanak; a főhajó, amelyet Keleten a félkupolával fedett oltárfülke /apszis, tribuna, concha/ zár le, nemcsak szélesebb, de magasabb a mellékhajóknál, a templom innen kapja közvetlen megvilágítását, Mind a főhajót, mind a mellékhajókat vízszintes gerendamennyezet födte. Később a főhajó és a tribuna közé kereszthajót iktattak be, A kereszthajós bazilikák gyakran öthajósak. Egyszerű külsejükkel szemben belső díszítésük /főként mozaikok/ igen gazdag, A bazilika mint építészeti tipus a nyugati kereszténység területén terjedt el a korai feudális korban, szemben a bizánci művészet centrális templomaival. 2, A "bazilika" egyház io

gj fogalom is, amely kiváltságokat jelentő rangot a pápa adományozhat templomoknak. A négy ún. nagy bazilika — Rómában — pápai oltárokkal rendelkezik, amelyeknél csak a pápa misézhet. E bazilikák egyúttal egy-egy pátriárk

a főtemplomai, s ezekben nyitják meg a szentévet. A nagyobb számú kis bazilikák kiváltságai a papság liturgikus öltözékére vonatkoznak. így viseli Magyarországon a bazilika nevet az esztergomi főszékesegyhá

z , a lipótvárosi plébániatemplom, a pannonhalmi apátsági templom és /l97o óta/ az egri főszékesegyház. BAZILITA

K /Szent Vazul-rend/: Basziliosz, másnéven Nagy Szent Vazul és Nazianzi Gergely által a IV, században alapított, a görögkeleti egyhá

zhoz tartozó, a XVII. század