Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

B

- 65 CSAT sébe a besztercebányai rézbányászat. Az erdélyi fejedelme

t a XVI-XVII. században ugyanazok a bányafelségjogok illették meg, mint a magyar királyt, de a bányák többnyire magánföldesúri kézen voltak. Erdél

yben egyébként inkább mosással nyerték az aranyat, ezüst pedig kevés volt. Fontos ásványkincs volt viszont a higany. — A sóbányászat kérdéseit lásd sóinoiiopóliut

n cimszó alatt! A kapitalizálódással a szén- és ércbányászat különös jelentőséget nyert. 185^-ben lépett életbe hazánkban az osztrák mintájú bányatörvény, amely érvényben maradt az egész polgári korszakban. Ez elvileg a földtulajdonos jogává tette a bányászatot, de a részletező gyakorlati intézkedések ténylegesen bányaszabadságot valósították meg. BÁNY AR EGÁ-L

É = bánya monopóliu

m. BÁNYAVÁR OS O

K: A magyarországi bányászat kezdeteiről már a XX. századból vannak adataink. Bányászaink idegen -- elsősorban német -- származásúak voXtak, akik új hazájukban is megkapták azt a kiváltságot, hogy bárkinek a birtokán szabadon bányászhattak saját hasznukra, és csak az urbur

át voltak kötelesek megadni. A jelentősebb bányatelepek mellett kialakuló falvak fokozatosan bányavárosokká fejlődtek. Királyi vagy magánföldesúri fennhatóság alatt állhattak. Egyes királyi fennhatóság alatt lévő bányavárosok jogállása a XIV, században a szabad királyi városo

kéval vált azonossá, 1, Szabad királyi bányavárosok voltak az alsóc.aKvarorszá

gi bányavárosok /Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Libetbánya, Újbánya, Bélabánya/ és Szatraár vármegy

ében Nagybánya. Ezek a városok a XIV, században kikerültek a vármegyék joghatósága alól és csak a királynak voltak alávetve. Fellebbviteli birájuk a tárnokmes t er lett. A királyi bányavárosoknak ez a csoportja a XV, században elnyerte a országrendiséget is: az 1^5:1. tc, alapján követeket küldhettek az országgyűlé

sre. Gazdasági tevé-