Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
A
ÁRU - 52 dasági és társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok egész rendszere. Ellentéte az önmagába zárt önellátó /naturális/ gazdálkodás . — A termékek a gazdasági fejlődésnek bizonyos fokán válnak áruvá, akkor, araikor a természetadta /nemek, életkor szerinti/ munkamegosztást a munka társadalmi megosztása s ennek fejleményeként a különös, speciális munkát végző termelők — elkülönülvén társaiktól — termékeiket magántulajdonukként kezelik. Az egyes termelők munkája ettől kezdve csak közvetve, adásvétel formájában válhat a társadalmi összmunka részévé, termékük csak igy jutint el a felhasználókhoz. Az árutermelő munka tehát nemcsak konkrét, az egyes termékek használati értékét megteremtő munka már, hanem absztrakt munka is, amely a legkülönfélébb árukban megtestesülő azon munkamennyiséget és minőséget jelenti, ami az áruk értékét /csereértékét/ biztosítja, Használati érték létezhet csereérték hiján is — piacra nem kerülő termékeknél, nem-áruknál --, de forditva már nem. Mindezek az egymással összefüggő kettősségek az árutermelő munka belső ellentmondásában egyesülnek, hogy ti, a közvetlen magánmunkaként végzett tevékenység társadalmi szükségessége csak a csere során bizonyosodik be, Ami pedig az áru — és a pén z -- fétisizmusához vezet: úgy tűnik, mintha a termelők sorsa áruiktól /és pénzüktől/ függne, nem pedig forditva, — Az árutermelés kibontakozása — belső ellentmondásainak hajtóerejével— fejlődési lépés; maga is elősegíti a technika evolúcióját, létrehozza, majd fejleszti a nem pusztán természetbeni, de emberi társadalmi kapcsolatokat. Elszigeteli az egyént társaitól, de azt maga is hozta létre — leválasztván a természetadta közösségek /nemzetsé g stb./ "köldökzsinórjáról". Az emberi szabadság individuális és össztársadalmi értelemben sem indulhatott volna el hosszú pályáján a zárt naturálgazdaság talaján. Az árutermelés szerepe különböző az egyes történelmi korszakokban. Áruként tipikus általánossággal először a raunka megosztását elkerülhetetlenül feltéte3.ező, speciális ter-
