Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KXO - 448 — A Magyar Kamarához hasonló elveken funkcionáló erdélyi pénzügyigazgatási intézményt, a Kincstári Hivatalt /Thesaurariatus/ a XVIII, század elején a Habsburg uralkodók szervezték meg. Feje továbbra is — 1848-ig — kincstartó cimet viselt, de már egy tanácsosi ós hivatalnoki testület élén, KXO E /Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesülete/: lásd legényegyle t, KIRÁLYBÍR Ó /judex regius/: 1, A királyi vármegye ispá nja mellett — frank-német mintára, valószínűleg már a XI, században, a gyakran távollévő ispán igazságügyi helyettesítésére — megyénkónt két vagy több királybíró is működött, de eredeti birói jogkörüket pontosan nem ismerjük, Mindenesetre mindenki felett bíráskodhattak az egyháziak és az ispánok kivételével. Az Aranybull a 5« cikkelye szerint tolvajok ós rablók felett Ítélkezhettek, de csak magának az ispánnak a jelenlétében. Perbe idéző királyi pecsétjükről, az ún, billogról, billogosoknak is nevezték őket, /Ez a közös vonás arra is utalhat, hogy a poroszlók s a királybirák intézménye az államalapítást követő első évtizedben még nem vált külön,/ A királyi vármegye felbomlásával, az ispán birói jogkörének megszorításával párhuzamosan a királybirák hivatala fokozatosan eltűnt — szerepüket lényegében a szolgabirá k vették át, 2. Az erdélyi szás z és székely széke k királybírói más jellegű funkcionáriusok voltak: a XIV, századtól kezdve a megyésispánokhoz hasonló királyi emberekként az egyes székek élén álltak. Később az előbbieknél — szűkülő hatáskörrel — a XV. századtól, az utóbbiaknál — büvülő hatáskörrel — Bethlen Gábor korától a széki közösségek által választott igazságszolgáltatási és közigazgatási tisztségviselők lesznek. Mondhatni: főispá nokhoz hasonlókból az alispá nokhoz hasonló rendi tisztségviselőkké válnak.
