Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
- KÉZ KÉZI BOBO T: lásd robo t, KÉZI TŰZFEGYVERE K: A lőpo r feltalálása és elterjedése Európában, valamint a koh óipar sikerei forradalmi módon hatottak a haditechnikára: a tűzfegyverek széles körű alkalmazásához vezettek, A XIV, század derekán a korai tűzfegyverek még öntéssel készültek, ami az ágyúméretek csökkentését alig-alig tette lehetővé; ezek a lőszerszámok még csak átmenetnek tekinthetők az ágy ú és a puska között, A puska kialakulásához alapvető volt, hogy a csövek kovácsolással készüljenek. Az Így kapott kisebb súlyú és pontosabban méretezhető csövek hátsó részét ismét felhevítették, azokba kúposodó vasdugót vertek. Ezt követte az ágyaaatok felerősítése, A korai, ún, kanócos puskák lövései még igy is roppant bizonytalanok voltak. Begyújtásukhoz ti, kanócot használtak, s a lövész félszemmel a célra, félszemmel a gyújtásra figyelt, A puska elsütésekor jelentkező meglehetősen nagy viszszaható erő felfogására alakították ki a XV, század második felében a cső torkolata alatti vasnyúlványt, a szakállt, A szakállas puskákat főképpen megerősített helyek védelmére használták. Változatos méretekben készültek, a könnyebbek kézipuskának, a nehezebbek ágyúnak tekinthetők, Magyarországon a puskák már a XV, században megjelentek, de inkább csak a váro sok és a vá rak védelmében, A kézi tűzfegyverek felhasználása a harcászatban a reneszánsz nagy katonai reformja, ós a gyalogsá got tette csatadöntő fegyvernemmé. De ahhoz, hogy a puska ne legyen nehézkes, csak ritkán alkalmazott fegyver, a továbbiakban az elsütőszerkezetet kellett tökéletsiteni. Az első lépés ebben az ágyazat oldalára fölszerelt ún, kakas megjelenése volt, amely a felporzott serpenyőhöz egy ujjmozdulattal hozzáérintette a kanócot, majd annak elsütőkarral /a ravasszal/ való működtetése a XV. század közepétől, A kanócos lakatszerkezeteket egyszerűségük és olcsóságuk miatt a katonák a XVII, század végéig, sőt hazánkban még a XVIII,
