Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

- 437 iocs Ez jobban kihasznált egy adott földterületet, a kétnyomásos rendszer mégis végigvonul az európai feudalizmus egész agrártörténetén. Különösen otthonos volt — egészen a váltógazdasá

g megjelenéséig — Dél-Európában, részben mint a római mezőgazdasági kultúra öröksége, részben a mediterrán nyári szárazság következtében, ami a tavaszi gabonatermést kockázatossá tette. Másutt -- pl, Magyarországon is több helyen — az állattartás nagyobb volumene nem engedte meg az ugarlegelő l/3 részre csökkentését. Találkozhatunk végül a kótnyomásos gazdálkodás olyan továbbfejlesztésével, amely megszünteti az ugart, s váltakozva őszi és tavaszi gabonavetést alkalmaz az egész földterületen /szük szántóterületü falvak/. Következésképpen nem csak háromnyomásos beosztásból fejlődhet ki a váltógazdaság, Magyarországon a kótnyomásos rendszer a XIXI-XV, századokban válhatott elterjedtté — néhány évszázaddal Nyugat-Európa után —, majd a XVIII. század első felében főként a lassan benépesülő, nagyállattartó törökpusztitotta alföldi és az erdél

yi területek révén, a falvak mintegy 45 követte ezt a földhasznosítási formát. Egy évszázad alatt viszont, ezt követően a háromnyomás előretörését feltételezhetjük, KETTŐS ADÓZÁ

S /a török hódoltságban/ = hódoltsági adózá

s. KETTŐS FEJEDELEMSÉ

G: Tür

k, illetve kazár birodal

mi hagyományokat átvéve, a honfoglaló magyarságnak két feje volt. Az egyik, a kende /kündü/ a szent főfejedelem volt, akit eredetileg a kazár uralkodó, a kagán állított őseink élére, vagy legalábbis ő erősítette meg hivatalában. Hogy mire terjedt ki hatalma, azt a kazár kagán analógiájára képzelhetjük el: szent főkirály volt, akit alattvalói istenként tiszteltek, csak minden négy hónapban jelent meg egyszer előttük, és eleve meghatározott ideig /4o évig/ uralkodott, utána -- ha még élt — megölték. A kazároknál