Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
- 431 iocs akit akart. A kegyúri jog forrása végső soron a feudális földmagántulajdon; az, hogy a földbirtokos, mint donátor, patrónus adományozza a telket, épitteti a templomot, a kolosto rt és javadalmat adományoz az egyház fenntartására. /Utóbb a kegyúri jogot pápai ós királyi kiváltság alapján is el lehetett nyerni,/ — Ez a magánegyházi kegyurasági rendszer a legelterjedtebb a Német-Római Császárságban volt, a korafeudális Magyar Királyságban — összefüggésben a kiterjedt királyi birto kokkal — szűkebb területen érvényesült, A pápaság és a császárság harcának eredményeként aztán a földesúri lelkés z-kinevezési jog is jelölési, illetve ún, bemutatási joggá szükült, az adományozás magánegyházaknál is a püspö kök kezébe került, Xgy rögzitette ezt a* kánonjo g is, azonban a földesúri választás /electio/ és bemutatás /praesentatio/ — kivált a báró k, a világi rend e k megerősödésével — a gyakorlatban előre eldöntötte, hogy a püspök kiket nevezhet ki az egyes plébániákba. Zsigmond l4o4-ben a királyi főkegyúri jo ggal együtt ezt a földesúri kegyuraságot is törvén ybe iktatta, mintegy kifejezve a formálódó rendi monarchiá nak a király és rendeli közötti dualisztikus kompromisszumát, A Habsburg abszolút hatalmi törekvések azután a XVIII, századtól juttatják érvényre a kegyuraság feletti királyi ellenőrzést, A kegyúri jog különös jelentőséget nyert a reformáció-ellenreformáció korában. A "cuius regio, eius religio" németországi elvének nálunk a kegyúri jog sértetlen érvényesítése volt a párhuzama, amelyet az I608. és az 1681. évi országgyűlé s kodifikált. A protestán s rendek ezzel nemcsak a maguk, hanem jobbágyaik reformált hitét is megvédték a Habsburg-ellenreformációtól, amikor viszont tért nyert a XVII-XVIII. században a földesúri ellenreformáoiós rekatolizáció, akkor az ő álláspontjuk változása a jobbágytömegek egy részét is magával kényszeritette. KELETI EGYHÁ Z. KELETI KERESZTÉNYSÉ G = görögkeleti egyhá z.
