Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

A

ALL - 3<+ fegyverben tartani; általában hadjáratok idejére, az óv meghatározott szakára fogadták fel őket különböző népek fiaiból. Ilyen "fél-állandó" katonaság volt a Habsburg seregek zöme is a XVI-XVII. században. — Bethlen Gábor uralkodása idején több kelet-európai államhoz hasonlóan Erdél

yben is az az eljárás érvényesült, hogy az állandó hadsereg megteremtéséhez, keretének kiépítéséhez a szabad paraszti közösségeket használták fel /székelye

k és a hajdúk/. Zsold helyett szabad földhasználat fejében harcolni — ez, j XVII, században a királyi Magyarországon is terjedő megoldás éppenséggel a pénzhiányt, a hazai állandó hadsereg kialakulásának nehézségeit tükrözte. A kísérletezés és sok forma váltása után a döntő lépést, a török kiűzését és a Rákóczi-szabadságharc leverését követően az 1712-15. évi országgyűlé

sen tették meg az állandó hadsereg felállításával. Az 1715:8.tc. újat hozott abban a vonatkozásban, hogy a magyar rende

k ekkor vállalták a részben belföldiekből, részben külföldiekből toborzott /verbuvált/ állandó katonaság eltartását, ami a hadiad

ó reformját is maga után vonta. Az idegei^ pénzért harcoló és gyakran csak ideiglenesen fegyverben tartott zsoldosok fogadása helyett a harmincéves háború /l6l8-l648/ tapasztalatai alapján, svéd kezdeményezésre több európai országban rátértek az ún.öszszeiró rendszerre, majd ezt követően a nagy francia forradalom után az általános hadkötelezettsé

gre. -- Hazánkban az általános hadkötelezettség 1852-ben lépett a toborzás helyébe, de még nem a későbbi alakjában, Az 1868:Uo.tc. alapján lépett minden vonatkozásban életbe az általános és személyes hadkötelezettség. Napjainkban is az a forma az állandó hadsereg felállításának, kiegészítésének legkorszerűbb módja, ALLÓDIU

M: A feudális földesúrnak a .jobbágy t ele

kkel ellentétben saját kezelésben tartott földje, amelyre más középkori lati

n kifejezések /terra dorainicalis, curia