Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

KAM - 4l4 volt. A magyarban szerb-horvát közvetítéssel honosodott meg, — A kamat a kölcsöntők

e használatáért kikötött dij, amelyet alapvetően a pén

z kereslete-kínálata, valamint a kölcsön, a hite

l időtartama határoz meg. Mérőszáma a kamatláb: a kamat összege és a kölcsönzött pénzösszeg közötti arány, melyet a gyakorlatban száz pénzegység után, meghatározott időszakra — rendszerint egy évre — fizetendő kamat összegével fejeznek ki százalékban. Az ókori Rómában törvén

yileg szabályozták a kamatlábat; a XIX, táblás törvényektől Justiniánus koráig a megengedett legmagasabb szint 8-12 között mozgott, A középkorban a kánonjo

g a kamatot uzsor

ának minősítette és ezért tiltotta, /E tilalom eleinte csak az egyháziakra vonatkozott, utóbb viszont elérte az egyház, hogy a világi hatalom is alkalmazkodjon hozzá,/ Az egyházi vétó azonban nem akadályozhatta tartósan az árutermelé

s és pénzgazdaság további kibontakozását; a XV, századi firenzei bankárok a gyakorlatban, a kálvinizmu

s elvileg tört új utat. 1567-ben a német-római birodalomban 5 $6-ban határozták meg a legmagasabb kamatlábat. Magyarországra nézve, 1647-ben megengedték, hogy az adósok magukat 6 %-os kamat fizetésére kötelezzék, majd az l8o2. évi 21.tc. a "mértéken túli" kamatszedőket pénz- Vagy fogházbüntetéssel sújtotta. A kamatra adott hite

i elterjedését hazánkban a feudális korban nagyban korlátozta az ősisé

g intézménye, ami ezáltal a nemesi birtok kapitalizálódásának is útjába állt. — Az osztrák polgári törvénykönyv uralma idején, 1849-től a kiegyezésig, a törvényes kamat 4-6 % között mozgott. 1868-ban teljesen megszüntették a nagyságrendi előírásokat, és az Írásban szerződő felek tetszésük szerint állapíthatták meg a kamatot, A kamatszabadságnak azonban ez a formája — a nagy pénztőke-igény mellett -- oda vezetett, hogy 4o, sőt 24o $-os kamatkikötések, uzsorakamatok is előfordultak, 1877-től igy ismét viszszatértek a /gyakorlatilag 8 56-os/ kamat-maximum álláspontjához.