Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
K
KAM - kl2 2. A királyi javak tároló helyeinek összessége — vb, mai éléskamra —, illetve e javakat kezelő intézményrendszer. A XXII. században az uralkodói jövedelmek, mindenekelőtt a regálé k már egyértelműen bérlők, ún. kamaraispánok kezére kerültek, akik a kincstárnak szerződés szerint évi állandó összeget fizettek-hiteleztek, s ennek ellenében maguk élvezhették a pénzverés!-, sómonopóliu mból stb. származó hasznot. Alkalmazottaikat, a faroiliaritá s talaján, maguk fogadták fel, s a tárnokmeste r /majd a kincstartó/ legfeljebb közvetetten ellenőrizhette őket — még az Anjouk s a Hunyadiak idején is. Ez a kamarabérleti rendszer, amely a pénzverő-, bánya-, sókamarák mellett a harmincadvá m szedését intéző hivatalokban is érvényesült, 1528-tól fokozatosan szűnt meg a Magyar Kamar a felállitásávan. 3. Országgyülé seknál a törvényhozók ülésezési rendjére vonatkozó kifejezés; a rende k közös törvényalkotásakor egykamarás, két külön testületbeni működésükkor kétkamarás országgyűlé sről beszélünk. Az utóbbira a magyar, az előbbire az erdélyi rendi országgyűlé s jó példa. k. A tőkés korszakban terjednek el bizonyos foglalkozási csoportok érdekképviseleti szerveiként a kereskedelmi-, ipar-, közjegyz ői s ügyvé di kamarák. KAMARA HASZN A /lucrum camarae/: A királyi felségjogból /ius regale/ származó bevételek közül az Árpád-korban — mint másutt Európában — a legfontosabb a pénzverés haszna volt, ami abból származott, hogy a XI. század közepétől a királyok a pén z ezüsttartalmát állandóan csökkentették névleges értékének megtartása mellett. A pénzérmé ket gyakran, II. Andrástól már évente kivonták a forgalomból s az új pénz kibocsátásának idejétől kezdve a régi használatát eltiltották. Mindenkinek be kellett tehát váltani régi, jobb pénzét újra és a rosszabbért még beváltási i lleté ket is fizettek. A hitvány pénzérmék a nyersezüst és jobb idegen pénzek forgalmának kedveztek. Időnként egy-egy uralkodó — pl. I. Béla, I. László, III. Béla — javított a helv-
