Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

K

KAL - Ulo jet minden — katona és polgár, mohamedán ós keresztény — lakosára kiterjedt, ezért feladatai ellátására a vilájet kisebb birói egységeiben /kazákban/ alsóbbrangú birákat, a tartományi központban pedig a fentebb felsorolt tevékenységi területeken működő beosztottakat alkalmazott. KALENDÁRIU

M: A latin "calendae" szóból, mely a hónap első napját jelenti. 1. Átvitt értelemben adósok könyve, mivel a rómaiak a kalendáriumot kezdetben nem általában időszámítás és időmegáilapitás céljára készit

ették,hanem az adósságok és azok kama

tainak visszafizetési határnapját rögzítették benne. A legfontosabb határnap pedig a hónap kezdő napja, a calendae volt. 2. Az év napjainak hónapok és hetek szerinti jegyzéke melyben ezenkívül az ünnep- és névnapok, a holdváltozások, az évszakok kezdete ós esetleg raás égi jelenségek is fel lettek tüntetve. Már az ókori népeknél megtaláljuk a naptá rak — e nyelvújitáskori szavunk a kalendárium magyarítása — különböző /pl, holdév vagy napév szerinti/ változata it, A ma is használatos naptárunk alapját az le, 46-ban Julius Caesar által bevezetett Julián-féle naptár alkotja, melynek végleges formáját 1582-ben XIII. Gergely pápa adta meg. A középkori kalendáriumoknak jellegzetes változata volt a Cisio Janus /középkori lati

n: amely a Circumcisio Domini /Christi/ Janus szókapcsolat megcsonkításából kelet kezett/. Verses naptárszöveg nevévé úgy vált, hogy vele — mármint Jézus körülmetélésének napjával — kezdődött az ünnepek és a szentek nevének felsorolása. Legrégibb Cisio a Behára-féle, a XIII. század első feléből, A legkorábbi ma ismert magyar Cisio a Peer-kódexbeli, a XVI, századból /I580/, A XVTI. században a keltezést még mindig a szentek nevével jelölték — hazánkban még gyakran a XIX. század elején is — és ezért a Cisiot továbbra is kívülről tanitot ták. Csak a XVIII, század elején tudták a tulajdonképpeni kalendáriumok kiszorítani őket.