Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

J

- 4o7 JÓM úrbéres földet adta megváltással a parasztsá

g kezére, pedig az akkoriban már csak 28 #-át tette ki az ország szántóterületének. JOCULATO

R /latin/ = igri

c, regő

s. JOGAKADÉMI

A: lásd akadémi

a. JOGA

R: lásd koronázási .jelvénye

k, J0HANN1TÁ

K: lásd lovagrende

k. JÓMÓDÚ BIRTOKOS NEMESSÉ

G /nobiles benepossessionati/: A XIV-XV. században, amikor ez a vagyon szerinti elhatárolású fogalom kialakult, a jómódú birtokosokon azokat értették, akik ^-lo fal

uval. lo-2o ezer katasztrális hol

dnyi földdel /de családi vá

rral már nemigen/ rendelkeztek. Ennek az akkor 4oo-5oo családnak, a köznemessé

g e felső rétegének döntő szava volt a vármegyei közgyűlé

seken, minthogy a szavazatokat nem számlálták, hanem mérlegelték; közülük töltötték be a megyei tisztségeket is. A királyi tanác

sban olykor szintén e megyei viszonylatban nagy- és középbirtokos nemese

k képviselték a nemességet /I387. , 1446., i454. évi országgyűlé

sek határozatai/. Ez volt az a réteg, amelyen keresztül vezetett -- a kisebbvagyonúak számára is -- az út a báró

k, az igazi nagybirtokoso

k közé. Eszközeik erre a beházasodástól a familiári

s szolgálat széles sávján keresztül a királyi-állami tisztségek viseléséig húzódtak. A kései feudális korban nagyjából a korábbihoz hasonló, bár valamelyest csökkenő mértékek szerint vonják mog a szakemberek a jómódú nemességhez való tartozás kritériumait. Egyenként loo-2oo jobbágycsaládot, 25-5o port

át tudhattak magukénak a török korban, és ez időben mintegy 12o jómódú birtokos, nemes familiával számolunk. A Habsburg királyok idején, főként a XVIII. század elejétől tagjaik az országos hatáskörű kormányszéke

kben, az állandó hadsereg