Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

I

- 389 J A

K A gyorstüzelő ágyukat lásd a tüz érs é

g címszónál! Sorozatlövő fegyverek: Ezeknél a lövések ismétlődéséhez nem kell újra meghúzni az elsütőbillentyüt, mert közös alapelvük az, hogy a keletkező lőporgázok energiája az első lövéstől kezdve folyamatos töltényadagolást és elsütést biztosit. Az első világháborút megelőző időszakban a sorozatkövő fegyverek közül elsőnek a géppuskák alakultak ki, amelyek csak sortüzet lőnek, A hosszú lövéssorozathoz a töltények folyamatos adagolását töltényhevederekkel oldották meg, amelyek kezdetben kenderből voltak, de a második világháború óta gyakorlatilag kizárólag fémhevedereket használnak, — Az első világháború tapasztalatai nyomán, ti. hogy a géppuska túl nehéz volt, született meg a golyószóró, Ennek nem volt nehéz állványa és hosszú hevedere, hanem a rögzítését csak egy, a cső torkolata közelébe szerkesztett kétlábú villaállvány végezte. Többségük tárból, illetve rövid hevederből sorozattüzet lőtt. Az egyes lövés nagyobb pontosságú oélzott tüzet, a sortűz viszont nagyobb tűzerőt jelent: a tömeges célpontok ellen tehát a sorozattűz, a különálló célok ellen pedig az egyes lövés a hatásosabb. Egyes lövés, valamint sorozattűz együttes kivitelezésére szerkesztették meg a géppisztolyokat, A géppisztolyoknál ún, tüzváltót találunk, mellyel szabályozni lehet az egyes lövés és a sorozatlövés végrehajtását. A töltényadagolás itt nem hevederből, hanem könnyebbon kezelhető, de a pisztolytáraknál nagyobb -- különféle típusú — töltónytárakból történik. Igy lett a második világháborúra, majd annak során, illetve az azt követő időben -egyre terjedve -- a géppisztoly, illetve annak sok tipusa a lövészek általánosan használt fegyvere. ISPÁ

N /comes/: A szláv eredetű "pan", "span", "supan", "zsupán" névcsoportból származik, mely eredetileg urat, elöljárót, egy közösség, település született vagy választott vezetőjét jelentette. Akárcsak saját nemzetségfőiket, a magyarországi szlávok span-nak, zsupánnak nevezték a Kárpát-