Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

H

- 363 HOSSZ ürített Pannóniát, véglegessé teszik a szarma tá

k felmorzsolódását, Nyugat felé taszítják vagy maguk alá rendelik a germán népek /vizigótok,vandálok, gepidák/ jelentős csoportjait, ezzel is hozzájárulva a nagy népvándorlási folyamat kiteljesedéséhez, s az etnikai átrendeződések kibogozhatatlannak tünő láncolatához. Fénykorukat i*33~tól 3-lg>

Attila uralkodása alatt élik; ekkor indítják két nagy támadásukat a Nyugatróroai Birodalom ellen: í*51-ben Galliába /Catalaunum/, a következő évben Itáliába, Attila halála után az ázsiai jellegű adóztató-hóditó hun birodalom, sőt a hun törzsszövetség is felbomlott, s a hunok zöme visszahúzódott a délorosz területekre, ahol más török népek -- főként a bolgár-törökö

k — alkotóelemeivé váltak, HUSZAD/ADÓ

/: lásd tize

d. HUSZAD/VÁM

/: lásd harmincadvá

m. HUSZÁ

R: Szerb-horvát eredetű szó /husarb = rabló/. Azonban a legtöbb idegen nyelven már a magyar szóhasználat nyomán honosodott meg, a magyar huszároknak — mint lovas katonáknak — a külföldi harctereken való megjelenése, emelkedő hírneve eredményeként, A XV. század elején a huszár nálunk is lovas rablót, a Balkánról jött martalócot jelentett, a Hunyadiak korában azonban már könnyű lovas katonát jelöltek e névvel. /Mátyás király egy levelében serege könnyű lovasságát "hussarones"-nek nevezi,/ — A huszárok könnyű vér

t ez et tel. pajzz

sal. szably

ával• foko ssal és kopj

ával voltak felfegyverezve. Gyors mozgásuk révén a letűnő páncélos lova

goknál összehasonlíthatatlanul sikeresebben vették fel a harcot a török lovassággal szemben; feladatuk elsősorban a rajtaütések, rablócsapatok visszaverése, török táborok megrohanása volt. A Schmalkalden!, majd a harmincéves háborúban /nördingeni ütközet/ azt is bebizonyították, hogy nemcsak irregulári

s, kis csapatokban használhatók, hanem nagyobb egységekben a nyugati hadszintereken is megállják helyüket.