Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

H

HOSSZ - 360 térnél, s ez kisebb hosszegységek sorához is kapcsolódott. Ezek közül az ún. királyi mértékek a XXV-XVI. században a következők voltak: 1 rud /petrica/, másnéven öl /ulna/ = 2,98 ro = 2 lépés /passus/ = 16 királyi láb /pes, á o,l862 ID

/. A 22 cm körüli királyi araszból /palrous maior/ 13 és fél tett ki egy ölet, s tenyérből /palrnus minor/ '10, a hüvelykből /uncia, zol/ 12o, az ujjból /digitus/ l6o. Ez utóbbi 1,86 cm volt, a hüvelyk 2,48 cm, aminek háromszorosa volt tehát a tenyér és 12-szerese — nem a "királyi" hanem — a "magyar láb" /á 0,2969 m/. A magyar láb ötszöröse aztán a "királyi lépés", tizszerese a "királyi öl" volt. Egyébként az öl tipikusan 6 lábra, s a láb 12 hüvelykre osztódott; az ún, "magyar" mértékrendszer azonban tizes osztású volt, a "királyi" viszont a Nyugat-Európában elterjedt 3-6-12-l6-24-es osztásközöket alkalmazta. Annyira nehéz volt ezt a legelterjedtebb mértékcsoportot is megmagyarázni, hogy Werbőczi István a Hármasköny

v eredeti példányába saját kezűleg berajzolta a királyi öl l/16-át, a királyi lábatl — A XVIII, század elejétől a Habsburgok által országos mértéknek a sok városi közül kiszemelt pozsonyi mértékek persze mások voltak, igy pl, a hüvelyk 3>18 cm-es, az osztrák hatású rőfből /ulna, cubitus, brachium/ pedig a kisebb "könyök" 55»8, a nagyobb "kar" 78,3 cm. Az utóbbi érték aztán teljesen hasonult a 77,8 cm-es bécsi rőfhöz, melyet singnek is neveztek. A XVIII. századra egységesülő magyar rőfök-singek azonban 61,3-63,5 cm közötti értékeket mutatnak. /Sőt a singet Werbőczi még a királyi öllel azonosítottal/ — A rőf mellett a textiliparban a vég /petium, Stück/ volt alapvető egység, amely a szövet teljes hosszát jelentette. Ennek méretei azonban a textilia fajtájától és a gyártó váro

s tói is függtek — többnyire 15 és 4o m hoszszúság között mozogtak. Léteztek a XVIII. századtól külön erőditmény-mértékek is, amelyek francia forrásból Habsburg közvetítéssel érkeztek hozzánk. -- A pozsonyi mértékekre mindig hatottak a bécsiek, és előbb igy közvetetten, aztán II, Józseftől kezdve,