Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
F
FEU - 220 szerint a nagybirák főjegyzői /protonotáriusai/, a valóságban irodáik vezetői, jogi szakértői, ténylegesen is biráskodó itélőroestereí voltak. Tartományi hatáskörű volt az erdélyi va.jd a. a s.' éle oly ispá n, a szeboni ispá n és a szepessé gi szász ispá n, valamint a horvát-szlavón bá n Ítélőszéke. Területükre nem terjedt ki a nagybirák jogköre, még a nádoré sem, csak a király bírálhatta felül Ítéleteiket, 1526 után elvileg tovább működtek a rendi jellegű országos bíróságok, megtartva fő- és közrendi ülnökeiket, időszakos működésüket. A gyakorlatban a XVI, századi királyi Magyarországon a helytartósá g főbírói tevékenysége került előtérbe, ahol is a /nádori igazságügyi/ helytartó az igazságszolgáltatásban a király személyét képviselte. A XVII, században ez is megszűnt, és a zavaros háborús időkben az ország régi nagybirái helyett azok itélőmesterei, e jogban jártas személyek jártak el az ügyekben, mint vándorbirák. Megvesztegethetőségük azonban sok visszaélésre adott alkalmat, ezért a török kiűzése után 1723-ban az országgyűlé s is elfogadta a Habsburgok által kezdeményezett igazságszolgáltatási reformot, amelynek rendszere 1848-ig érvényben maradt. A reform legfontosabb vonása az eddigi visszaélések megszüntetésén, kivül az állandóan működő bíróságok megszervezése volt, A királyi kúriát mint bírói fórumot az udvartól és a kormányzati-közigazgatási szervektől is elválasztva, két állandóan ülésező bírósággá alakították át; a Hé t sz ein élyes Tábl ává és a Királyi Tábl ává. Megszüntették az itélőmesterek vidéki bíráskodását és ennek helyébe az ország négy kerületében egy-egy ún. kerületi tábl a lépett, továbbá Horvát-Szlavónország számára báni tábla Zágrábban, Ugyanakkor a jogszolgáltatási gyakorlatban 1848-ig irányadó maradt Verbőczi István Hármasköny ve, azaz a magyar nemesi rendnek sikerült a Habsburg udvart igazságügyi kompromisszumra kényszeríteni, A középszintű /vármegy ei. szabad királyi városi/ és
