Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

D

DAL - 122 ­Magának a dáko-roroán elméletnek a gyökerei olasz s ma­gyar humanista tudósokig nyúlnak, majd a iezsuitá k. illetve a görögkatolikus egyhá z papságának közvetítésével honosod­tak meg a román értelmiségben a XVIII, század végétől, A XVIII, században kizárólag rendi egyenjogúsítás! cél rejlett mögötte /az erdélyi három nemze t mellé negyedikként/, a XIX, században aztán a polgári nemze tté válás ideológiája lett. Kritikáját az 17oo-as évek végén német tudósok kezdték meg, s a magyar történettudomány végezte el, de a román történé­szek egy része is ellenefordult a dáko-román elméletnek, — A születő nemzetek általában előszeretettel támogatták históriai érvekkel modern létjogosultságukat, s elsősorban minél hosszabb és heroikusabb múltra visszatekintő elődöket kerestek maguknak. Ilyenek voltak pl, a magyarságnál a hu n, illetve a " szitty a" rokonság feltételezése, a horvátoknál az illyrizmu s. A polgári nemzetté válás lezárultával a tör­ténetírás többnyire megszabadult e nacionalista, historizá­ló tehertételtől, a román történettudományban azonban ez az "emancipáció" máig nem következett be. Ebben bizonyára sze­repet játszik a marxista történetszemlélet dogmatikus-vo­luntarista /"kivánalomtörténeti"/ torzulása, valamint a ro­mániai nemzetisé gi problémák kiélezett volta, DALMÁCI A: A középkorban a horvát tengerpartba ékelődő, eredetileg latin nyelvű római, idővel olasz lakosságú, ró­mai municipális önkormányzati jog szerint élő váro sok — Zá­ra, Trau, Spalato, Sebenioo — területei a partmenti szige­tekkel együtt, A XII, század elejéig bizánci, majd felvált­va horvát királyi és velencei uralom alatt éltek, mígnem Ho5-ben Kálmán magyar király hódoltatta őket, A szabad ki­rályi városo kénál is szélesebb körű, ókori gyökerű s az i­táliai városköztársaságokéhoz hasonló önkormányza tuk azon­ban sértetlen maradt: maguk választották világi fejüket, a comest /ispá nt/ s a dalmát püspö köt. szabadon dönthettek idegenek befogadása felől, ad ót nem fizettek, csak a szá­mottevő kereskedelemből származó vá mok kétharmada illette meg a királyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom