Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
D
DAL - 122 Magának a dáko-roroán elméletnek a gyökerei olasz s magyar humanista tudósokig nyúlnak, majd a iezsuitá k. illetve a görögkatolikus egyhá z papságának közvetítésével honosodtak meg a román értelmiségben a XVIII, század végétől, A XVIII, században kizárólag rendi egyenjogúsítás! cél rejlett mögötte /az erdélyi három nemze t mellé negyedikként/, a XIX, században aztán a polgári nemze tté válás ideológiája lett. Kritikáját az 17oo-as évek végén német tudósok kezdték meg, s a magyar történettudomány végezte el, de a román történészek egy része is ellenefordult a dáko-román elméletnek, — A születő nemzetek általában előszeretettel támogatták históriai érvekkel modern létjogosultságukat, s elsősorban minél hosszabb és heroikusabb múltra visszatekintő elődöket kerestek maguknak. Ilyenek voltak pl, a magyarságnál a hu n, illetve a " szitty a" rokonság feltételezése, a horvátoknál az illyrizmu s. A polgári nemzetté válás lezárultával a történetírás többnyire megszabadult e nacionalista, historizáló tehertételtől, a román történettudományban azonban ez az "emancipáció" máig nem következett be. Ebben bizonyára szerepet játszik a marxista történetszemlélet dogmatikus-voluntarista /"kivánalomtörténeti"/ torzulása, valamint a romániai nemzetisé gi problémák kiélezett volta, DALMÁCI A: A középkorban a horvát tengerpartba ékelődő, eredetileg latin nyelvű római, idővel olasz lakosságú, római municipális önkormányzati jog szerint élő váro sok — Zára, Trau, Spalato, Sebenioo — területei a partmenti szigetekkel együtt, A XII, század elejéig bizánci, majd felváltva horvát királyi és velencei uralom alatt éltek, mígnem Ho5-ben Kálmán magyar király hódoltatta őket, A szabad királyi városo kénál is szélesebb körű, ókori gyökerű s az itáliai városköztársaságokéhoz hasonló önkormányza tuk azonban sértetlen maradt: maguk választották világi fejüket, a comest /ispá nt/ s a dalmát püspö köt. szabadon dönthettek idegenek befogadása felől, ad ót nem fizettek, csak a számottevő kereskedelemből származó vá mok kétharmada illette meg a királyt.
